2015. december 12., szombat

8.rész° Megmentett




Harry

Csak álltam és mozdulatlanul figyeltem Axel kínzó módszereit, amit a saját testvére ellen tett. Mozdulni akartam, el akartam hagyni a helyiséget, de nem bírtam magam rávenni az indulásra. Hátam mögött pisztoly dördüléseket hallottam, ami azt jelentette, hogy odalent elkezdődött a harc. Niall mellőlem elmozdult és a férfira vetette magát, aki a pénzt hozta nekünk. Az Ír fiú cseppet sem híres arról, hogy erős és jó lenne bármiféle verekedésben, de most szinte állat módjára vetette magát a férfira, aki hirtelen mozdulatától nem tudott időben reagálni. Mielőtt észbe kaphatott volna, Niall már homloka közepének szorította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A másik személy vérével áztatott arcával fordult felém, majd Nadia és Morgen irányába. Perrie felugrott a fotelből, és Axelre támadt, de csak annyit ért el vele, hogy kicsúsztatta kezei közül a sebesült lányt, majd őt vette szorítása közé. Niall megindult a földön heverő lány felé, de mielőtt odaért volna, Axel felénk fordította Perrie- t és a kést arcához emelte.
- Na- na! – nevetett gúnyosan a fiúra nézve. – Ha megmozdulsz, búcsút inthet Perrie a szép arcocskájának. Styles... – nézett szemeimbe sötét barna szemeivel. – Nem hittem volna, hogy van benned annyi kurázsi, hogy ellenem támadsz. Okos fiú vagy, átvertél.
-  Elhitted, hogy csak úgy önként odaadom neked Nadia- t és elsétálok? Megígértem magamnak, hogy bosszút állok rajtatok - kiáltottam Axel felé, és fegyverem magasba emeltem rá célozva. Arcán egy másodpercre sem suhant át kétségbeesés, vagy bármilyen más reakció. 
- Ugyan, Harry! – gúnyolódott. – Én nem tettem semmit ellened, az édes kicsi Katharina volt – vágta Perriet a földhöz, majd ismét felcibálta Nadiát a földről. A lány oldalából ömlött a vér, és fájdalmas arccal szorította tenyerét a nyílt sebre.
-  Te is tudod, miért tettem – nyögte ki alig halhatóan. – Kényszerítettél.
- Mert megtagadtad a sorsod – szegezte a kést a lány torkának, aki csak zihálva tekintett testvére szemeibe. – Morgen vagy, tudnod kell gyilkolni! Kegyetlennek kell lenned!
- Soha nem leszek olyan, mint te – sziszegte. - Saját életet akarok, tőled a lehető legtávolabb!
- Ohh Katharina! – mosolyodott el. – Már olyan vagy. Tökéletes fegyver lettél a kezemben. Nincs esélyed egy másik életre.
Nadia ficánkolni kezdett kezei között, de a férfinak esze ágában sem volt elengedni a lányt. Axel Perrie mellé állt, felhúzta őt is földről, majd Nadia- t ellökte magától, aki ezzel legurult a lépcsőről, egyenesen barátom lábai elé. Niall sebesen hajolt le a lányhoz, és segített neki felállni. Nyöszörögve karolt bele a fiú karjába, miközben bátyját nézte, aki Perrie arcához tartotta ismét tőrjét.
- Engedd el! – kiáltott rá erőtlen hangon. – Semmit nem ártott neked! Inkább büntess engem, de Perrie- t hagyd ki ebből!
- Megnyugodhatsz drágám te, sem fogsz kimaradni a büntetésből - vigyorgott a férfi, és erősen odanyomta Perrie arcához a kést.  -  De előtte megtanítom nektek, ki az úr a háznál, és az nem te vagy, Styles - nézett a szemeimbe, s lassan végighúzta a kést síró lány arcán. Ordítva és sírva zokogott fel a karjai között, miközben kicsordult a vére. Arcán megállás nélkül folyt végig a vörös folyadék, és sírása beterítette szinte az egész házat. Lábdobogást hallottam a hátam mögött és az ajtó felé fordulva Ashton- t láttam meg, aki fel emelte pisztolyát ezzel jelezve, hogy végeztek odalent.  Axel engem és Ashton- t figyelte, s arca egyre jobban eltorzult. Most már ő is rájöhetett, mekkorát hibázott, amiért felkészületlenül várt minket. Ő sem gondolta, hogy Nadia- t felhasználhatom a tervemhez. Perrie vállába mélyesztette a tőrét, kihúzta a lányból, majd szinte a földbe taposta őt. Nadia rémülten nyögött fel az eszméletlen lány láttán, minden erejét összeszedve botorkált el barátnője mellé. Kezembe vettem fegyverem, és megközelítettem magam elé tartva a két lányt. Axel is előhúzta övét, s pont rám szegezte, még mielőtt elrejthettem volna őket. Niall és Ash is csatlakozott hozzám, de a férfi nem tágított. Gonosz mosoly pihent ajkain, és kezdtem úgy érezni, neki bizony még vannak tervei. A semmiből jelent meg mellette egy kigyúrt férfi, aki bosszúsan méregetett minket.
- Mindig van második tervem, Harry - nevetett fel Axel, mint egy őrült.  A mellette álló férfira nézett, aki bólintott, majd megindult felénk. A fülem mellett suhant el szinte egy golyó, ami a férfi vállába fúródott. Sziszegve torpant meg előttünk, hirtelen ugrottam el a többiek mellől és Axel- re céloztam. Amilyen gyorsan csak tudtam, meghúztam a ravaszt, majd a golyó pont gyomrában landolt. Összegörnyedt előttem kezéből kiesett a fegyvere. Testőre minden erejét összeszedte és felém tartott, de Ash gyorsabb volt nála. Nagy lendülettel vágta öklét a férfi arcába, majd fegyverét fejéhez tartotta és végzett vele. Elrúgtam Axel közeléből a fegyvert és egy gúnyos mosoly társaságában leguggoltam elé. Belemarkoltam hajába, arcát felhúztam a földről. Vére lassan csordogált ki ajkai közül, engem pedig rohadt büszkeséggel töltött el szenvedése. Hasából a vér ömlött, míg teljes vértócsa nem keletkezett alatta.
- Tudod, azt hiszem, az lesz a legjobb büntetés számodra, ha hagyom, hogy itt vérezz el - engedtem el haját, arca pedig a földbe csapódott. Büszke mosollyal az arcomon egyenesedtem ki, majd a többiek mellé sétáltam. Niall karjai közé kapta az eszméletlen lányt, Ashton pedig Nadia- t támogatta. Elengedte a fiú karját és pont előttem torpant meg.
Szemeim nagyra nőttek könnyáztatta arcán, ami most az eddigieknél is meggyötörtebb volt. Hosszan fújtam ki a levegőt, míg vártam magyarázkodását tetteiért. Még korán sem nyugodhattam meg, hiszen ő életben maradt és hosszas beszélgetés vár még rám a múltunkkal kapcsolatban. Csend támadt körülöttünk, egyedül pár fegyverdördülést lehetett hallani a még lent küzdő embereim által.
- Nem tudom, mit kellene mondanom - szólalt meg halk sziszegő hangján, miközben apró kezeit sebén tartotta. A lövöldözés most már csak távoli zajnak tűnt, míg néztem, ahogy Nadia összeszorítja a szemeit és odaszorítja a kezét oldalához, s minden erejét próbálja összeszedni, hogy talpon maradjon. Nagy fájdalmai voltak, a segítségemre lett volna szüksége, viszont ismét nem tudtam cselekedni, csak néztem, ahogyan lassan elvérzik előttem. 
- Ne mondj semmit, nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra! - suttogtam durván. Rám emelte barna íriszeit, amikből már nem folyt könny, de arcán sokféle érzelem futott végig. A sajnálat és megbánás, amit legelőször felfedeztem szinte belém rekesztette a levegőt. Az együttérzésem mostanra már túlnőtt rajtam, a lány mellé akartam állni, megnyugtatni, mindent hallani akartam, minden titkot és emléket azokról az időkről.
Niall hangjára lettem figyelmes, tekintetem arra fordítottam. Louis állt az ajtóban, hatalmas vigyor terült szét véráztatta arcán. Büszke voltam barátomra, amiért nélkülem is sikerült neki összeszedni a csapatot és elrendezni Axel csapatát. Ismét elindultam, kikerültem a kérlelő lányt, majd intettem Ash- nek, hogy hozza utánam. Niallt már sehol nem láttam, Perrie sebe veszélyesnek tűnt gyorsan orvosi segítségre volt szüksége.
- Azt hiszed nyerhetsz? Azt hiszed melléd fog állni? - hallottam meg rekedt hangját, pont, mielőtt kiléptem volna a helyiségből. Vállam fölött visszanéztem a férfira, aki megpróbálta magát felkaparni a földről. Négykézláb sikerült feltornásznia testét, véres arcát pedig rám szegezte.
- Nekem hamarabb fog engedelmeskedni, mint neked - utaltam testvérére. - Megvannak a módszereim, te már nem tudsz ez ellen tenni semmit. Jobb, ha feladod, így csak saját magadnak keseríted meg a halálod.
Felmordult szavaimra, de szemében még mindig láttam az elszántságot. Még félig holtan is hatalmasabb akart lenni nálam vagy bármelyikőnknél. Egy kegyetlen és fájdalom nélkül élő teremtmény volt tényleg.
- Nem tudod, mit fog tenni, ha magaddal viszed. Ő ugyan olyan, mint én, semmiben nem különbözik tőlem - horkant fel, majd a szájába felgyűlt vért kiköpte.
- Tévedsz - tolta el Ash védelmet jelentő karjait Nadia, és lassan mellém botorkált. - Rohadtul nem hasonlítok rád. Te csak egy megkeseredett ember vagy, akinek nincsen szíve vagy lelkiismerete!
- Ugyan! - helyezte súlyát térdeire, míg tekintetét folyton rajtunk tartotta. - Hiába meséled be magadnak, hogy megérdemelsz egy jobb életet. Sosem fogod megkapni... - vágta a lány arcába. - Amint kiteszed innen a lábad, üldözni fognak. Egy áruló vagy, aki csak halált érdemel. Én a helyedben elkezdenék már most menekülni, hiszen Styles is a halálod akarja, lehet nem most azonnal, de idővel biztos.
- Elég volt, Morgen - vágtam a szavába. Idegesített, amiért próbálta a lányt ellenem fordítani. Igen, terveim vannak vele és jelenleg a halála nem áll szándékomban. De, ha sikerül ellenem hangolnia, félek, neki sem kegyelmezhetek. - Induljunk - kaptam el Nadia karját és megfordultam. Axel nevetése hirtelen töltötte be a termet. Hangja ridegen csengett végig körülöttünk, mintha egy gyilkos hiéna vihogását halottam volna. A lány kifordult szorításomból és a férfi felé fordult. Mélyet sóhajtottam, mielőtt megfordultam és újból magammal akartam rángatni. Viszont minden olyan hirtelen történt. Éles fegyver dördülés hangja szelte át a levegőt, s már csak a testem elé tornyosuló lányt vettem figyelembe. Karjaimmal automatikusan kaptam lassan összegörnyedő teste után. Ijedten néztem az eszméletlen lányt kezeim között. Tekintetem felemeltem és Ashton- t kerestem, de már nem volt mellettem. Axel felé néztem, akinek szintén a hűlt helyét találtam. Figyelmem ismét Nadia- nak szenteltem. Vére lassan folyt a padlóra, szememmel a golyó helyét kerestem, ami melle alatti nyílt seb egyből felfedett előttem. Louis termett mellettem, aggódva mérte végig élettelen testét. Átadtam a fiúnak, míg lehámoztam magamról a bőrkabátom és a lány félmeztelen teste köré fontam. Átvettem Louistól, majd karjaimba emeltem és szinte futva igyekeztem ki az autóhoz. Nem néztem senkire és senki nem állított meg, hogy megszólaljon, míg átvágtunk a házon. Niall már az autóban ült és türelmetlenül várt ránk. Nem értettem, miért nem ment el, de most nem volt időm ezzel foglalkozni. Louis segített betenni Nadia- t az autóba, majd beszálltam én is. Óvatosan felemeltem testét és ölembe húztam. Liam pattant be Louis mellé és már taposta is a gázt, hogy mielőtt elérjük következő célunkat.

Szorosan tartottam karjaim között a lányt, akinek teste percről percre egyre jobban remegett és félő volt, mire Simon házához érünk, meghal karjaimban. Louis őrült tempóban száguldott az utakon, minden forgalmi szabályt áthágva. De most semelyikőjüket nem érdekelte a szabályok felrúgása, hiszen két éppen elvérző lány volt velünk a kocsiban. Tisztában voltam vele, hogy Nadia alig van magánál, és minden elvesztegetett perc a halál szélére sodorja.
-  Louis, igyekezz már! Nem érdekel egy rendőr sem! - förmedtem rá a fiúra, aki szótlanul, de idegesen tette magasabb fokozatba a váltót. Niall kétségbeesetten nézett rám, miközben hol Nadia- t, hol a karjaiban tartott Perrie- t fürkészte.
- Kórházba kellene vinnünk őket - szegezte rám tekintetét a tükörből Louis.
- Kurvára nem mehetünk oda. Vagy esetleg börtönbe akarsz kerülni? Még nincs hatalmunk az itteni rendőrök felett. Simonban bízom, jó orvos - morogtam, miközben Nadia pulzusát tapogattam. 
Amint Simon házához értünk, kinyitottam a kocsinak ajtaját és óvatosan ölembe emeltem a lányt, aki már nem volt magánál. Simon a ház előtt toporgott már, és tekintetével minket fürkészett. Kitárta a ház ajtaját, s gyakorlatilag befutottam az ajtón, majdnem feldöntöttem ezzel a férfit. Niall kezében Perrivel utánam haladt, míg mögöttük orvosunk igyekezett. A házban kialakított orvosi szoba felé vettem az irányt. Amint beléptem, óvatosan helyeztem az egyik ágyra Nadia- t, aki már kevésbé kezdett reagálni a körülötte zajló dolgokra.
- Most már nem lesz semmi gond – suttogtam, miközben kisöpörtem pár kósza izzadt tincset homlokáról. Simon Perrie- t vizsgálta meg először, akinek nem volt olyan komoly a sérülése, mint először hittük. Miután Liamre hagyta a lány további vizsgálatát, mellém jött és elterelt Nadia mellől, hogy jobban szemügyre tudja venni sebeit. Elborzadva nézte végig a lány testét, amikor lefejtette felsőtestéről a bőrkabátom.
- Harry? – hangja rekedt volt, és nem is volt tele magabiztossággal, amihez már hozzászoktam. Ránéztem, kíváncsian figyeltem, míg tekintetét rám szegezte. – Ki tette ezt szegény lánnyal?
- A saját testvére - sóhajtottam fel, és beleszántottam a hajamba. – Simon mentsd meg!  - parancsoltam szinte a férfira, majd hátat fordítottam neki és elhagytam a szobát.
Első utam a konyhába vezetett, ahol elővettem a hűtőből egy üveg whiskyt, amit egyből meghúztam. Leemeltem a számról az üveg végét, tekintetem pedig találkozott egy aggódó kék szempárral.
- Minden rendben? - kérdeztem újabbakat kortyolva az üvegből.
- Axel elmenekült, Ashton nyomát vesztette. A ház tele van rejtett ajtókkal, valószínű ott távozott. Cselesebb, mint gondoltam. Te jól vagy? - ránéztem, kíváncsian figyeltem, míg tekintetét rám szegezte továbbra is.
- Tökéletes minden. Bár elmenekült Axel, a terv valamilyen szinten sikeres volt, hiszen legyőztük - rántottam meg a vállam. Elrugaszkodtam a földről, és fellöktem magam a pult tetejére.
- Ha tényleg annyira tökéletes minden, akkor nem ilyen bánatos pofával innád azt a whiskyt - nevetett rajtam Louis, de arca pillanatok alatt fürkésző lett. - Nadia miatt van, igaz?
Szám elé tartottam az üveget, és akkorát kortyoltam belőle amekkorát csak tudtam. Nem voltam felkészülve erre a kérdésre, de a válaszokra sem. Olyan hirtelen ért a cselekedete, hogy még most sem sikerült felfognom, miért tette.
- Engem mentett, igaz? - kérdeztem vissza csendesen, ujjaimmal hosszú fürtjeim köze túrva. 
- Axel rád célzott. Olyan volt, mintha Nadia már csak a testévre nevetéséből tudta volna, mi következik. Ő volt a leggyorsabb, nekünk még felfogni sem volt időnk, de már Nad tudta, mit fog tenni. Őszintén, meglepett engem is, hogy a testével védett meg téged - dőlt az ajtófélnek.
- Megmentett - vágtam rá hirtelen, mintha nem tudnám elhinni.
- Talán nem is olyan rossz ember, mit amilyennek te gondolod - lökte el magát az ajtótól, majd hátat fordított nekem. - Ő nem olyan, mint a többi Morgen, ezen jobb, ha elgondolkodsz - sóhajtott hangosan, majd magamra hagyott a temérdek megválaszolatlan kérdéssel, amiket még fel akartam tenni.




Hey! :)
Remélem tetszett mindenkinek a rész! Igaz ez sem lett hosszú, 
de próbálkoztam! 
Várom véleményeiteket. :)
Sofiaa^^

8 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett! Nagyon jól írsz! :)

    VálaszTörlés
  2. Most szivatsz ??? 😱😱😱 nagyon gyorsan hizd a kovu reszt !! IMADOM !!! Remelem Nadia jol lesz es Harry nem lesz vele bunko 😍❤ siess a kovivel
    Puszi Torii😍❤#^_^#

    VálaszTörlés
  3. Szia Sofia! itt van nálam a díjad c.c :3
    http://superstarandyoutuber.blogspot.hu/2015/12/dij-1.html

    VálaszTörlés
  4. Wha....egyszerűen fantasztikus inden amit írsz. Olvasom az Ashtonos történetet és megint csak beleszerettem az újabb történetedbe. Siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
  5. Imádom nagyon nagyin minden blogodat.

    VálaszTörlés
  6. Szia. Szeretném leírni őszinte véleményemet. A blog nagyon-nagyon jó. Fantasztikus. Hihetetlen. Az összes történeted magába szippantott. De ez biztos egy kedvenc lett. Nem tudom hogy a csudába tudsz így fogalmazni és hogy lehet ennyi fantáziád.
    Szeretnék kérni valamit. Lehet-e szó egy olyan részrőle a múltban játszódik és hogy mit élt át Nadia mmielőtt elszökött Perrievel? Pl.: Axel hogyan kínozta Nadiat vagy egy gyilkolasz vagy bármi mást.
    Köszi.
    xoxoAlma

    VálaszTörlés
  7. Sziaa. :) Köszönöm a véleményed, nagyon örülök neki, hogy ismét bejött az írásom :D
    Lesz benne egy olyan rész, sőt s következő lesz az. :D

    VálaszTörlés
  8. Szia. Nagyon jo a blogod. Meg a tobbi is. Ne add fel! :)

    VálaszTörlés