Prológus

                                                                  

                                                                     Perrie

Mosolyogva tekintek le a kezemben levő csöppségre. Egy imádni való szépség, aki  minden egyes mozdulatával képes az embert elvarázsolni. Látni eme icipici teremtmény fejlődését, szavakkal leírhatatlan boldogságot hoz az ember számára. Mikor megvillantja először aranyos mosolyát, először hallatja gőgicsélő hangját vagy első mozdulatai, amik nekünk, nőknek szívét szeretettel tölti el. Egy gyermek hatalmas áldás a nők életében, a pici kis mozdulataik, az őszinte mosolyaik, amikben nincs semmiféle akarat, csak is a színtiszta szeretet. Mindig álmodtam egy saját csöppségről, akit én hozok a világra, akiért én szenvedek órákon át. De a sors most másképp gondolta, másként döntött a jövőm felől. Feladat elé állított! Ő nem az én gyermekem. Hanem az Ő tiszta szerelmük gyümölcse, az egyetlen bizonyíték, hogy Ők igenis tudnak valami jót is az életben összehozni ketten, közösen.

Ránézek a barna, kissé göndör hajú és smaragdzöld szemű gyönyörű kislányra. Olyannyira tökéletes. Arca vonásai, mint édesanyjáé, míg szemei és néha felvillanó mosolygödröcskéi apjáé. Tökéletes keveréke annak a két személynek, akik olyan sokat jelentenek az életemben, akik miatt most itt vagyok és átvállalom a felelősséget kislányuk iránt.

  - Hej, szépségem – mosolyogtam ártatlan arcára, miközben apró kezeit kicsike szájába tömködte. – Nem esszük a kezünket, nem finom – húztam el kezecskéit és enyémbe tartottam őket.

Izgatottan gőgicsélt és mocorgott kezeimben, ami engem csak még nagyobb mosolygásra késztetett. Igazi energiabomba volt. Elengedtem ujjacskáit, amikkel egyből rózsaszín hajam végébe kapott és erősen belemarkolt. Óvatosan fejtettem le ujjait hajamról, majd megbizonyosodtam róla, hogy nem maradt egyetlen egy hajszál sem dagi kezein.

  - Szeretnél hallani egy mesét, Adora? – beszéltem szinte dalolva a karjaimban levő kislánynak, aki kacarászva rugdosódott lábacskáival.

  - Volt egy gyönyörűséges lány, szépség volt kívülről, egy igazi természetes különlegesség. De a külső sok mindent takart. A lány belül szenvedett és megtört.

Egy olyan világban élt, ami tele volt gyűlölettel, háborúval és haraggal. A lány elmenekült az élete elől, hogy találjon egy jobbat, amiben boldog lehet és megtanulhat szeretni.

S volt egy fiú, kinek kisugárzása rengeteg szívet megdobogtatott és összetört. Göndör hajzuhatagának és zöld smaragdként csillogó szemeinek senki nem tudott ellenállni. A fiú a saját felépített birodalmában élt hű barátaival, akikkel tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett. A fiú nem jósolt magának boldog jövőt. Keserűsséggel volt megtelve szíve és szeretni senkit nem tudott. Viszont berobbant életébe a lány, aki sok fejfájást és szenvedést okozott neki. De a sok rossz dolog mellett megtanultak mindketten valamit. Szeretni! Szeretni egymást, minden feltétel nélkül. A fiú nem akart a jövőre gondolni és arra, hogy élete sokkal jobb lehetne. Megtorpant a boldogság küszöbén és hátat fordított kedvesének. De időközben megadatott nekik egy csodálatos esély, egy gyermek személyében, aki segíthetett az összetört szívüket meggyógyítani.

Mindkettőjük csak békét és boldogságot akart közös gyermeküknek, de ehhez lekellet győzniük mindenkit, aki útjukba akart állni. De legfőképp saját maguk szörnyetegeit kellett eltiporniuk ahhoz, hogy gyermekük boldog legyen.

A fiúnak és a lánynak ellenségei voltak, akik üldözték őket. A lány bátyja magának akart mindent, ami a világon uralható volt, beleértve a lányt is. A férfi tudta, hogy egyetlen dologgal tudja meggyengíteni húgát, ha elveszi tőle az egyetlen esélyt a boldogságra, ami a fiút jelentette. Viszont tudta azt is, hogy a fiút mivel lehet meggyengíteni. A fiú rettegett szeretni, félt törődni másokkal és ezt a férfi nagyon jól tudta. Felhasznált minden apró követ azért, hogy a szerelmeseket szétszakítsa. Látván, hogy az ellenségeik teljesen szétzilálták életüket, a lány nehéz döntésre szánta el magát. Meg akarta védeni lányát mindkét férfitől és saját magától is. Így rákényszerült arra, hogy elengedje imádott kislányát egy szebb és boldogabb élet reményében, addig, amíg nem győzi le saját démonjait.

A fiú elvesztett mindent, ami valaha is jelentett neki bármit is. Elvesztette lányát és az egyetlen személyt, akit tiszta szívből szeretett. Csakis azért, mert félt. Félt nyitni mások felé. Bánatában elfordult mindenkitől és még kegyetlenebb lett, mint azelőtt.

A lány visszazárkózott addigi életébe, amit tiszta szívéből gyűlölt csak azért, hogy megvédje lányát a haláltól. De egy közeli barát tudja, hogy egyetlen egy percig sem adta fel gyermeke visszaszerzését. Ehhez sok erőre és bátorságra lesz szüksége, de nem adja fel, ha az a tét, hogy gyermekét ismét karjai között tarthassa.

A kegyetlen emberek eluralkodtak a világban, amióta a fiú megváltozott és nem törődött semmivel. Látszólag! Akkor még senki nem tudta, hogy Ő és barátai addig nem nyugszanak, amíg minden ellenséget el nem tüntetnek útjukból. Idővel a fiú hitt benne, hogy változtathat a dolgokon és, hogy egy napon újjáépíti birodalmát, szívét és hazahozhatja hercegnőjét, hogy boldogan élhessenek tovább…  

  - Egy nap vissza fognak térni hozzád, Hercegnő – mosolyogtam a kislányra, miközben felálltam vele a fotelból és kiságya felé haladtam. Óvatosan belehelyeztem a csöppséget, a takarót kis testére húztam, majd  egy jóét puszi kíséretében megsimogattam pufók arcát. – Te leszel a legboldogabb kisbaba, amikor anya és apa újra itt lesznek veled. Megígérem neked, hogy nem adom fel addig, amíg ismét nem lesztek ti hárman egy család. Most pedig aludj, Szépségem, holnap ismét mondok neked egy mesét, ami arról fog szólni, mennyi mindenen kellett keresztülmennünk, hogy te itt legyél közöttünk...