2016. október 31., hétfő

19° Sosem múlt el


Louis 

* 5 hónappal később * 

Harag, düh, kétségbeesés és aggodalom jellemezte mindennapjaink, amióta Nadia elment. 
Haragudtam magamra, amiért nem tudtam megállítani ebben az ostoba tervben, haragudtam Harry-re amiért nem tudott nyílt lenni a lánnyal és kifejezni  mindazt, amit valójában érez iránta. A mai napig biztosra veszem azt, hogyha nyíltan és őszintén beismeri érzéseit, akkor Nadia itt marad. Annyi más lehetősége lehetett volna Harry-nek, de ő a legrosszabb utat választotta, ami a tagadás volt. Nagyon jól ismerem őt, hiszen gyermekkorunk óta legfőbb támaszai voltunk egymásnak, ismerem mozdulatait, arcjeleit és lelke minden érzelmét. 
Ő azt hiszi magáról, hogy egy sötét lelkű ember, aki örökre magányra van ítélve, pedig ez sosem volt igaz. Bárhogy is próbálja játszani a kőszívű zsarnokot belül mindig az az érző lelkű ember lesz, akit megismertem. Tudom, nehéz feldolgozni azt, ami vele történt, de tudom azt is, hogy egy csöppnyi akarattal segíthetne önmagán. 
- Horan kibaszott okos - Harry nappalijában ültünk mindannyian, mint minden egyes nap amióta Niall, Zayn és Nadia eltűnt. Mindig ugyan azt csináljuk: próbálunk a nyomukra akadni. 
Niall volt a csapat esze. Bárkit kellett eltüntetni ő volt az, aki a földdel tette semmissé, mintha soha nem is létezett volna. S most pontosan ezt tette magukkal. Eltüntetett mindent, ami segíthetett volna a nyomukra akadni. 
- Évek óta benne van a bandában, és nem hiszem el, hogy egyikünk sem figyelte néha, hogy hogyan dolgozik - ingatta Liam fejét bosszúsan. Megértettem haragját. Engem sem érdekelt sohasem, hogyan intézi Niall a dolgait, megcsinálta és ez volt a lényeg. 
- Minden városban mozgósítottam az ismertségem, de még csak átutazóban sem látta őket senki - szóltam hozzá a beszélgetéshez. Számtalan hosszú órát töltöttem Niall számítógépe előtt ülve és próbáltam feltörni azokat a bizonyos jelszavakat, amikkel kódolt, minden aktát, ami róla vagy Nadiáról szólt. Persze Liam sem volt kezdő a szakmában, de mindig is alul maradt, ha Niall-ről volt szó, és a jelen helyzet sem kedvezett nekünk. Sehogy sem jutottunk közelebb hozzájuk, hiába ellenőriztük a bankkártyákat, telefonokat, minden eltűnt, ami a nevükön volt, még a személyazonosságuk is. Niall nem volt ostoba, és ha nem lennék most rohadt dühös rá, még jól vállon is veregetném, amiért sikerült neki mindenhonnan eltüntetni az adataikat, mintha sohasem léteztek volna.
- Nem érdekel, kit kell felbérelni, tőlem a királyi testőrség is lehet az - Harry bosszús volt,  és mi sem jellemezte jobban, mint ujjai között tartott pohara. Amióta Nad elment, több részeg pillanata volt barátomnak, mint józan. Próbálta nekem bemesélni, hogy semmit sem jelenthetnek neki a lánnyal történt intim dolgok, de őszintén szólva egyetlen szavát sem hittem. Ha valóban úgy lenne ahogy mondta, akkor egyetlen percig sem törődne azzal, hogy merre lehet, inkább koncentrálna továbbra is az előttünk álló feladatokra.
- Eltelt kibaszott 5 hónap és még csak egy lépéssel sem kerültünk hozzájuk közelebb. Ebből elemegem van - mind felfigyeltünk a falhoz csattanó  pohár hangjára. Liam óvatosan hajolt merev teste felé és próbaként vállához érintette tenyerét amire Harry csak mérgesen fújt egyet.
- Szerintem inkább belőled volt elég - Liam jobbnak látta arrébb állni, amint elindultam Harry fele nem éppen nyugodt léptekkel. Elegem lett a viselkedésééből és ezzel szerintem nem voltam egyedül. Harry eddig is kezelhetetlen volt, de a pia hatására az addigi józan ítélőképessége is szabadságra ment.
Nem maradt más választásom, mint észt verni abba  a makacs koponyájába, ha mindenki továbbra is tojáshéjon járkál körülötte semmi sem fog változni, így hát megragadtam barátom pólóját, ami szinte bűzlött az alkoholtól. Erő még így is maradt benne, hiába volt hulla részeg és őszintén szólva ezzel engem is meglepett. Szinte vonszolnom kellett magam után a lépcsőn, annyira megmakacsolta magát, ezzel pedig még inkább frusztrálta amúgy is kicsapongó idegeim. A szobája ajtajában kitépte kezét enyéim közül, majd futtában próbált szabadulni előlem, de mivel lábai összeakadtak így csak a padlóval ismerkedhetett meg közelebbről. Felkarjánál fogva rántottam fel a földről és nehézkes lépések árán tudtam csak a fürdőbe cipelni, ahol egyből betoltam a zuhany alá. Legnagyobb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is fogom ilyen állapotban látni a legjobb barátom.
- Ez rohadt hideg, te fajankó - ripakodott rám vacogva, amint rázúdítottam a hideg vizet a tusolóban.
- Ki kell józanodnod haver - leguggoltam mellé és biztatóan megszorítottam tarkóját. Nem számított, hogy én is vizes lettem, csakis egy cél lebegett szemeim előtt. Barátom minél hamarabb összeszedje magát. 
- Nem akarok kijózanodni - suttogta meggyötörten. - Jobban kellene éreznem magam, amiért eltűnt az életemből, de ki a fene gondolta volna, hogy ha végre elmegy, akkor az ennyire fájni fog - szavait alig értettem fogai ütemes összekoccanása végett. Ebben a pillanatban jobban sajnáltam őt, mint valaha bármikor. Harry Styles, akiben mindig is túltenget a magabiztosság, most itt ül előttem összetörve és kesereg a ki nem mondott érzelmein, amit sohasem akar magának beismerni.
- Azt hittem minden megváltozik, ha semmisnek tekintem azt az éjszakát. Féltem, azoktól a szemektől, rettegtem azoktól az ajkaktól és egyenesen elborzadtam azoktól az érzelmektől amiket kitudott belőlem hozni egy mondatával vagy mozdulatával. De most - nedves hajába túrt és szemeit a csempézett tusoló mennyezetére emelte, ajkait szorosan összezárta mintha visszaakarná tartani szavait. - most minden más nélküle, úgy érzem elvitt belőlem valamit magával, egy olyan dolgot aminek az értékét még magam sem ismerem.
- Ezt hívják szerelemnek, pajtás - veregettem meg a vállát nevetve, amivel az ő arcára is apró mosolyt csaltam, de amilyen hirtelen jött az a mosoly, olyan gyorsan távozott is. Tudtam, hogy kezd józanodni és  elméje ismét harcra készen áll szíve ellen.
- Tudom, hogy megakarod védeni Nadiát, Harry - segítettem neki felállni, majd óvatosan kiléptettem a zuhanyból. Levetette vizes gönceit, törölközött tekert derekára, köntöst vett magára, majd visszaindult a szobájába. Ledobtam én is vizes ruháim a padlóra, nem törődve a rumlival, majd fogtam én is egy törölközőt és utána mentem. Az ágyán már várt rám pár darab gönc, amit gyorsan magamra aggattam, miközben az immár felöltözött Harryt kísértem figyelemmel.
- Nem csak megvédeni akartam - egy piros szalagot tartott a kezében, amit azonnal szekrénye fiókjába mélyesztett, amint rám pillantott.
- De megvédeni is - vágtam szavába. - fiatal vagy még és nem látod magadat külső szemmel úgy ahogyan én. Nem csak a védelemről van szó, Nadia megváltoztat téged, ami által jobb emberré akarsz válni tudtodon kívül.
- Ez nem igaz - ellenkezett azonnal, de egyetlen kézmozdulattal lecsitítottam.
- Kihívások elé állít amit igenis élvezel, ne is tagad - azonnal összecsukta száját, amint megnyomtam utolsó szavaim erejét. - Minden nap meglep valamivel, olyan dolgokkal amiknek a létezéséről eddig nem is tudtál és ezzel nincs is semmi baj. Arra késztet pusztán a jelenléte is, hogy elgondolkodj minden eddig cselekedeteden. Nadia más, mint aminek eddig gondoltunk. Erős, bátor és vakmerő, de egyáltalán nem kőszívű, aminek hittük. Ő mindig jó lesz, akármi is fog történni az életben vele és ez az erénye lesz az, ami megváltja majd a te életedet is, csak hinned kell benne.
Nem szólt semmit, sem csak háttal az ágyára vetődött szemeit pedig lehunyta. Sosem volt jó az érzelmei kimutatásában és nagyon jól tudom, hogy most sem fog beszélni velem mindarról, ami a szívét nyomja.
Sokszor csak idővel jövünk rá, hogy az a valaki, akit elveszítettünk mennyit is jelentet számunkra, mennyi örömöt és boldogságot hozott életünkbe. Harry most átélheti ennek a személynek az elvesztésével járó fájdalmakat, de félek, hogy későn fog rájönni arra, hogyha a szerelmet továbbra is kizárja a kapcsolatukból, akkor valaki olyat fog elveszteni, akit nem lett volna szabad. Örökre Nadia sem fog várni rá, mert előbb utóbb tovább fog lépni és akkor nem marad semmi sem Harry számára, csakis a magány.



Harry 


Kezdtem mindenkit magam körül az őrületbe kergetni és még saját magam sem jöttem rá arra, miként kellene helyesen cselekednem. Felelősségteljes bandavezérként nem kellett volna másra gondolnom, csakis a feladataimra, amik Nadia eltűnésével nem váltak semmisé. De mégis, minden egyes percet azzal töltöttem, hogy a lány után vágyódtam és próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, amivel végre a nyomára akadhatok. Tudom, hogy az alkohol semmire sem megoldás, de muszáj volt valamivel csillapítanom azt a mérhetetlen zűrzavart, ami elmémben tombolt. A jelenléte mindig teljesen kábulatba ejtette, viszont az eltűnése még annál is mélyebb sebeket ejtett. Azt hittem elég lesz távol tartanom magam tőle és így minden gondom megoldódhat, de ismét tévedtem, mint általában mindig, amikor róla volt szó.  Manipulatív személy vagyok, önző aki senkivel sem törődik komolyabb szinten, de ez lány, az apám gyilkosa elérte azt, hogy egyszer a életben valaki mással is törődjek magamon kívül.

- Jó újra józannak látni, haver - felmordultam Liam szavaira. Ma volt az első nap, hogy újra a munkára akartam koncentrálni és félretenni mindent, ami Nadiával kapcsolatos. Elhatározásom után egyből a pékségbe indultam, onnan a pincében található bunkerünkbe.
- Kell egy kis változatosság - megkerültem az asztalomat, majd helyet foglaltam a régen látott bőrszékemben. Büszkén húztam végig kezem a sima bőrfelületen, ami elégedettséggel töltött el. Itt volt a  helyem, ebben a székben és pozícióban.
- Történt valami, amíg nem voltam itt ? - törtem meg a csendet, majd Louisra és Liamra néztem, de csak nemleges választ kaptam, ami nem volt jó jel. Túl régóta hallgat Axel és ez sosem vezet semmi jóra.
- Ami azt illeti, van itt valami - Ashtonra szegeztem tekintetem az azonnal folytatás reményében. - Tegnap este kaptam egy érdekes fülest Calumtól. Bizonyos alvilági pletykák szerinte Axel elrabolta Zayn húgát, akit többször is magával vitt néhány bankba, ahol próbálta Nadiaként előadni a lányt.
- Ez érdekes - szólalt fel helyettem Liam meglepetten, de komor ábrázattal. Engem is meglepett ez a furcsa lépése Axelnek, hiszen mire menne Zayn húgával, aki cseppet sem hasonlít egyik Morgenhez sem. - Ha ez Zayn fülbe jut, akkor fel fog bukkanni előbb utóbb.
- Ebben reménykedem én is - morfondíroztam. - Calum továbbra is maradjon és minden egyes szóbeszédet azonnal közvetítsen nekünk.
- És mi lesz a lánnyal? - kérdezte Louis.
- Semmi, ő nem a mi gondunk.
- Már miért ne lenne, Harry?! - mordult rám. - Zayn testvére, és amíg ő nincs itt, nekünk kell megvédenünk.
- Ami Zaynel kapcsolható össze, az nem érdekel - csattantam fel ingerülten és tenyerem hangos csattanással találkozott az asztalom burkolatával. - Kijátszott, hazudott nekem, ugyan ezek után miért kellene törődnöm az ő családjával?
Senki sem szólalt meg, mindenki engem nézett. Ostoba kitörésem következtében egy idiótának érezhettem volna magam, de most nem tudtam másra gondolni, mint Zaynre, aki hazudott nekem. Elhitette velem, hogy semmi köze nem volt Nadiához, miközben nagyon is sok lehetett. Egyetlen pillantásból rájöttem, hogy hazugság volt minden. Senki nem néz egy nőre olyan áhítattal, mint ő tette, ha egyáltalán nem érdekelné, ahogyan azt állította.
- Nem most van itt az ideje, hogy játszd a féltékeny szeretőt - szólalt fel ismét gúnyosan Lou. - Az a kislány nem tehet semmiről, amit te is tudsz nagyon jól. Mit éreznél, ha Gemmát rabolta volna el?
- Az nem ugyan az!
- Valóban? - hajolt hozzám közelebb. - Zayn hibázott, ezért ne a testvérét büntesd meg. Nem tudhatjuk, miket tesz vele Axel, ezért azt javaslom, minél előbb hozzuk el a közeléből.
- Én ebben nem veszek részt - morogtam és elfordultam a mérges tekintetektől. - Kezdettől fogva tudjátok, hogy nem segítek olyan embereken, akik semmit sem jelentenek számomra.
- Nadia sem jelentett semmit, mégis segítettél neki - abban a pillanatban felpattantam székemből, amint Ashton kiejtette az utolsó szavát. Kezeimet ökölbe szorítottam és csakis nagy önuralmamnak köszönhette, hogy nem mostam be neki egy hatalmasat.
- Ez a lány ártatlan és fiatal. Neki semmi köze sincs ehhez az élethez amiben mind élünk - folytatta szemeimbe nézve. - Nadia erős volt és elszánt, de te mégis rajta tartottad a szemed, bosszú ide vagy oda. Rengeteg változás történt velünk az elmúlt hónapokban és még mindig képes lennél ártatlanok életét veszélyeztetni?
- Ashton elég - Louis hangja mintha csak távoli zaj lett volna. Fülembe zubogott a vér míg testem szinte megfeszült minden egyes szavára. Rohadt bátor volt a fiú és legszívesebben addig ütöttem volna amíg eszméleténél van, de nem bírtam megtenni. Igaza volt...
- Te és a csapatod foglalkoztok ezzel az üggyel - fordítottam hátat és ismét asztalomhoz mentem, ahol halomban heverő leveleimet kezdtem válogatni. - Mi pedig továbbra is végezzük a feladataink.
- És mi lesz a kereséssel? - tudakolta Ash.
Mélyet sóhajtottam mielőtt ránéztem volna. Tudom, hogy nem hagyhatom abba a keresést, de elmém csakis úgy lehet tiszta, ha nem gondolok a lányra legalább pár napig.
- Fogalmam sincs  - sóhajtottam.
Egyetlen centivel sem kerülök közelebb Nadiához, bármit is teszek vagy bárkit is zsarolok meg. Elrejtőzött előlem és minden igyekezetem ellenére úgy gondolom, hogy már soha többé nem fogok a nyomára bukkanni.
- Halló - Gemma halk köszönése rángatott ki gyötrő gondolataim közül. - Bejöhetek?
- Gyere nyugodtan - válaszoltam, miközben tekintetemmel távozásra bírtam a többieket, akik azonnal szedelőzködni kezdtek.
- Ne, maradjanak ők is - mutatott a srácokra tétován, majd mély levegőt vett s rám nézett. - Ma kaptam valamit, ami azt hiszem nagyon is érdekelni fog titeket.
- Pontosabban?
Ismét mély levegőt vett és kezembe nyomott egy gyűrött borítékot. Hol a levélre, hol húgomra pillantottam és valóban nem tudtam, miért ilyen ideges egy nyamvadt boríték miatt.
- Ma reggel találtam az irodám előtt. Először azt hittem, hogy nekem jött, hiszen nem volt rajta se feladó se címzett, de aztán amint kibontottam rájöttem, hogy ezt csakis neked küldhették.
Igaza volt húgomnak, semmi jel nem utalt arra, hogy kitől származik. Alaposan megvizsgáltam kívülről mielőtt kinyitottam.  Egyetlen papírdarab volt benne, amit miután kivettem széthajtogattam. Szemeim elkerekedtek amint megpillantottam a fehér lapon lévő fekete fehér fotót.
Szívem valami furcsa oknál fogva kiakarta törni bordámait amint felfedeztem a fotón szereplő alakot. Annyi napot, hetet és órát töltöttünk azzal, hogy nyomára bukkanjunk és most egy idegennek köszönhetően értékes információra leltem. A kép nem sokat mutatott Nadiából, de jól felismerhetővé tette. A kép alatt pár  mondat szerepelt ami újra értelmet adott magabiztos énem feltámadásnak.


Keresésed becsületre méltó volt az elmúlt pár hónapban, de félő, most jött el az idő, hogy megtaláld és megmentsd, amit még lehet. A leány igazán furfangos, de rejtőzésben sosem volt a legjobb. Bár mérföldekre ment tőled, a távolság sosem volt jó gyógymód. Ezért most elárulom, hol találod és rád bízom személye fölötti gyámságot. 


- Harry - Louis tétován támaszkodott meg asztalom fölött és bár szerettem volna barátom szemébe nézni, nem tudtam szemeim levenni a lírai sorokról. - Kitől van?
- Fogalmam sincs - összegyűrtem a kezembe tartott papírt és pillanatok alatt magamra kaptam fekete bőrkabátom. - Nadia, Chicagoban van.  Egyetlen percet sem akarok pazarolni, azonnal indulunk. Hazahozom ide ahová tartozik, akár akarja, akár nem.

5 megjegyzés:

  1. Hu nagyon jó rész volt, és az előzőek is nem semmik
    Várom a folytatást, szinte már majd szét vett a kiváncsiság meg az ideg.
    Zhira

    VálaszTörlés
  2. Nagyon régen volt új rész mikor jön ?!!

    VálaszTörlés
  3. Sosem könyörögtem még új részért, de most megteszem.
    Kérlek folytasd, mert iszonyatosan jól írsz és felüdülés látni, hogy végre a lány is merész, még is szükségük van egymásra.
    Szóval remélem..sőt merem ajánlani, hogy hozz újabb részeket, mert már tűkön ülve várom!:D

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!
    Tudom nagyon elhanyagoltam a blogot, de a közeljövőben megpróbálok hozni egy új részt. Már elkezdtem írni, de sajnos az időm nagyon kötött. Minél hamarabb megpróbálok mindenkit kárpótolni!
    Köszönöm, hogy még vagytok páran akik várnak rám xD

    VálaszTörlés