14.rész° Piros ruhacsoda

Nadia  

Sokszor semmi nem úgy alakul, ahogy az ember azt eltervezi. Nos, én elterveztem elég sok mindent ahhoz, hogy egy új életet tudjak kezdeni, de mint mindig, a sors közbeszólt és sajnos az én végzetes sorsomat Harry Stylesnak hívják. Tudom, hogy tervez valamit, és ez a költözés cseppet sem a védelmem érdekében történik. Annyira nem érdekelheti a testi épségem, hogy aggódjon azért, amiért egy lepukkant környéken lakok. Valami más is van a dolgok hátterében, és ki fogom deríteni, mi az. Bár  lehet van egy elég nagy sejtésem... Amikor még a házában laktam kihallgattam egy-két beszélgetését, amikor a fiúkkal tanácskoztak. Ott hallottam az ötletéről, miszerint beleillenék a csapatba, és komoly előnyhöz jutnának a tudásom által.  Szeretné a hatalmukat megszilárdítani és kapóra jön neki, hogy a családom és a közeli klán családjainak egy-két titkát ismerem. Ha őszinte akarok lenni, egyetlen szavába kerülne és birtokába  bocsájtanám az információkat. De nem adom ilyen könnyen magam, elkezdett egy piszkos játszmát azzal, hogy felügyeltet és a közelébe tart, pedig éppen az ellenkezőjét ígérte meg. Átvert és hazudott nekem, s innentől kezdve ne várja el, hogy engedelmeskedni fogok akár egy szavának is. Perrie a lehető legjobban reagálta le a költözést egyáltalán nem ellenkezett talán még örült is neki, hogy ismét olyan kényelemben élhet mint régen és ehhez csak be kell fogni a száját és minden rendben lesz. Őszintén kicsit furcsálltam hogy nem tiltakozott miközben nagyon jól tudja hogy ismét olyan életet élhetünk amilyet otthon. Mert itt is a folyamatos parancsolgatásé és fegyelemé  lesz a főszerep. Egy rohadt ördögi körforgásba kerültem ahonnan jelenleg még nem látom a kiutat. Magam is rájöttem arra hogy ha nem fogadom el Harry segítségét Axel simán a közelebb tudna férkőzni. Hiába bukott el a bátyám az emberei, és a hatalma egy része azért megmaradt neki. És mivel látott Harry oldalán és azóta már azt is tudhatja hogy életben vagyok biztosra veszem, hogy simán elkapna. Érzem én is, hogy figyelnek, és ezzel csak az a baj, hogy sokszor úgy érzem nem Harry emberei vesznek körül. Tudom, hogy bármikor lecsaphatna rám és Styles még csak észre sem venné hogy elvittek. A bátyám okos okosabb mint itt bármelyik bandatag, ha annyira akarná már régen mészárlást végezhetett volna még mielőtt ezek a barmok a fegyverükhöz nyúlhattak volna. Viszont túl nagy a csend, ami azt jelentheti, hogy Axel készül valamire és ha ő ennyire csendben van akkor valami nagyszabásúban gondolkozik. Visszafog vágni Harrynek amiért elűzte Londonból és nem lesz könyörületes vele sem a családjával. Ezért is gondolkoztam el a kimondatlan ajánlatán. Gemma sokat jelent nekem ahogyan Anne is, hiába nem vagyunk még mindig beszélő viszonyban. Axel mindig is először az ember első gyenge pontját támadja meg ami szinte mindenki estében a családja. Őket fogja először felhasználni, de én felkészült akarok lenni és megvédeni őket mert végül is miattam indult el ez az egész háború. Nem tudnám elviselni ha  egy újabb szerette halna meg miattam. Ez a két nő túlságosan is jó ember ahhoz, hogy meghaljon vagy szenvedjen a testvérem kínzó módszerei által. Nem Styles miatt vállalnám be újra ezt az életet hanem csakis a lányok miatt.   

Számtalan ötlettel a kezemben ültem az asztal felett s próbáltam kiélvezni minden szabad percem amit még itt tölthetek. Harry hamarosan felfogja hozni a tervét és akkor itt kell hagynom ezt a helyet amit amennyire megszerettem. Még magamnak sem vallottam be, de megszerettem ezt a helyet élvezettel készítettem a terveket és imádtam a saját ruhadarabjaimat csodálni. Ennek azonban hamarosan vége szakad és ismét csak a fegyverekben csodálkozhatok.  

Hangos nevetés ütötte meg a fülemet és nyílt a bejárati ajtó, majd a lányok léptek be rajta. Mosolyogva intettem feléjük s ismét a munkámba temetkeztem. Anne állt felém az asztalról felvette az eddig elkészült terveket, majd helyeslően rábólintott a megfelelő darabokra amikre szüksége van. A kommunikáció még nem igazán megy közöttünk, de már nem érzem olyannyira feszélyezve magam a közelében. Meg kellene beszélnünk a dolgokat, de egyenlőre halasztom a dolgokat és csak akkor fogok beszélni vele, ha készen állok rá teljesen lelkileg.  

- Akkor este te is jössz velünk, igaz? - ült le velem szemben reményteli nézéssel Gemma. Mosolyogva ráztam meg a fejem, mikor a lányra néztem. - Nekem nem gyere be ez a bálozós hangulat Gem, táncolni sem tudok meg ruhám sincs. 

- Kedvesem  - incselkedett nevetve. - Nagyon jól fogod magad érezni Mi minden évben megyünk és eddig nagyon szuper volt. Ez csak egy kis jótékonysági est nem halsz bele. Amúgy meg van ruhád - pattant fel a székről és a raktárba szaladt, majd egy fehér keskeny dobozzal lépett ki az ajtón. - Tessék!

Elvettem tőle a dobozt kinyitottam leemeltem a papírdarabot, ami a ruhát takarta. Szemeim kikerekedtek a tűzpiros darab láttán. Leraktam a dobozt az asztalra és kivettem belőle a ruhacsodát. Magam elé tartottam és csodálkozva végig pásztáztam a ruhát. Meglepetten vettem tudomásul, hogy amit a kezemben tartottam egy régi tervem volt, amit még tiniként rajzoltam meg, hogy milyen ruhában is képzelem el magam a végzős bálomon. A lányokra néztem akik mosolyogva figyelték ragyogó arcom.
- Ez, ez de hát hogyan? - kérdeztem csodálkozva arcukat kémlelve.

- Ne kérdezz semmit, csak gyere el és lehetőleg ebben. Csodásan fog állni rajtad - lépett mellém Perrie s végigsimított a ruhán.

- Köszönöm lányok ez a ruha csodálatos - öleltem meg hirtelen felindulásból a két lányt. Kicsit elszégyelltem magam tettem miatt és pironkodva elengedtem őket, majd mosolyogva lehajtottam a fejem. 

Rengeteget változtam az elmúlt hetek alatt és ez most is meglátszott a viselkedésemen. Régebben nem öleltem volna meg senkit sem azért mert kaptam egy ruhát, de ez az esett más volt. Ők szeretettből készítették el az egyik álom darabomat. Boldog voltam mert tudtam, hogy törődnek velem és ők is sokat jelentettek számomra. Vigyorogva hajtogattam vissza a dobozba a kezemben levő anyagot, szinte már magamon éreztem a tűzpiros csodát és szemeim előtt láttam ahogy végigtipegek majd benne a rendezvényen. Nem voltam soha híve a nagy társasági eseményeknek, de most izgatottan vártam hogy rajtam lehessen és illegessem magam benne mindenki előtt.  
Viszont szívemet hamar elöntötte a bűntudat érzése amiért én annyi keserves napot órát és évet okoztam nekik. De őket cseppett sem zavarja a múltam nem tesznek neheztelő szavakat hanem minden erejükkel azon vannak, hogy mosolyogni lássanak. Nem érdemlem a figyelmüket egyetlen percre sem, minél távolabb kellene kerülniük tőlem, de semmit sem tesznek inkább ők azok akik mindig támogatnak. 

Önmarcangolásomból Gemma mosolygós arca zökkentett ki. Helyet foglalt a velem szemben elhelyezkedő széken, könyökét megtámasztotta asztalon míg fél arcát tenyerébe temette. Kérdően pillantottam a lányra, majd szememmel körbenéztem a teremen de már csak ketten tartózkodtunk a helységben. 

- Többiek? - kérdeztem meglepődve. 
- Perrie cipő válságban szenved, ezért Anya átkisérte a szomszédos butikba - mosolygott kedvesen. 
Sosem értettem Gemma miként tud ilyen kedves lenni velem. Egyetlen egyszer sem mutatott felém semmilyen ellenszenvet, egy rossz szava sem volt irányomban. Pedig tombolnia, őrjöngenie kellene, hiszen megöltem az apját. Harry gyűlölete hatalmas a családom felé, de Gemma mintha nem érezne semmit sem ezzel kapcsolatban. 
- Gem, lenne egy kérdésem - tördeltem ujjaimat. - Miért viselkedsz velem így? 
- Hogyan? 
- Hát így - mutogattam kettőnkre. - Miattam halt meg az apád Gemma. Neked is úgy  kellene gyűlölnöd ahogyan Harry. 
- Én nem vagyok Harry - vont vállat mire hitetlenkedve megráztam fejem. - Figyelj Nadia, utálhatnálak, a halálodat akarhatnám, de nem teszem. A bosszú nem hozza vissza az életbe apám. Egyszer erre Harry is ráfog jönni. Tudom mit tettél, de azt is tudom, hogy te nem vagy egy kegyetlen és szívtelen ember. Van szíved és lelked, amiben elevenen él apám halála iránti bűntudatod. Ezért is nem haragszom rád. Igyekszel mindent jóvátenni és ezt nagyra becsülöm benned. 
- Nem érdemlem meg a jóságod - temettem tenyereim közé zavart arcom. 
- Ó, dehogy is nem - megfogta kezeim és elhúzta arcomtól. Nagyokat pislogva figyeltem gödröcskés arcát amikkel pásztázta meggyötört arcom. - A megbocsátás a legnagyobb erény ami létezik a földön. Én megbocsátottam neked, már csak magadnak kellene és meglásd minden jóra fordul.     

***              

Hamarabb befejeztük a munkát és mindannyian hazatartottunk hogy estére tökéletes formánkat tudjuk hozni. Egy gyors zuhany mellett döntöttem, nem szerettem volna sokáig vacakolni a készülődéssel nem az a típus voltam. Magam köré tekertem a fehér törölközőt amint kiléptem a tus alól és lassan a szobámba tipegtem. Kivettem a szekrényből egy piros fehérnemű szettet majd magamra kaptam. A tükröm elé álltam s a hajam feltűzésével kezdtem foglalkozni. Nem túloztam ezen a téren sem, lazán kontyba fogtam néhány tincset szabadon hagyva, hogy keretezzék arcom. Enyhe sminket vittem fel épp csak egy kis alapozó szemceruza és egy kis spirált vittem fel arcomra. Nem néztem ki sem ártatlannak sem egy ribancnak, átlagos voltam pont ahogy nekem megfelel. A vállfán pihenő ruhához mentem és levette a fogasról. Belepréseltem magam a szűk darabba, felhúztam a cipzárt majd megcsodáltam magam a tükörben. A lélegzetem is elállt amint végignéztem magamon sosem történt még velem ilyen, hogy a saját látványom elkápráztasson. Mosolyom a fülemig ért úgy forogtam körbe körbe a tükör előtt.  

- Kész vagy Baba? - kopogtak az ajtómon, majd válaszomra se várva már nyílt is a szerkezet és Niall lépett be a szobámba. Felé fordultam és végigmutattam magamon a megszeppent fiúnak. Tetőtől talpig végigmért leesett állal. Közelebb merészkedett hozzám és csak most vettem észre, hogy fekete öltönyt viselt fekete inggel. Kérdően vontam fel a szemöldököm amint elém állt és még egyszer végig csodált.  

- Kellene értenem miért is állsz előttem öltönybe bújtatva? - fontam össze karjaim mellkasom előtt. 

- Én vagyok a kísérőd - mosolygott. - Egy rohadt szerencsés kísérő, mert amint meglátnak majd az oldalamon mindenki irigy lesz rám - húzta ki magát büszkén majd karját nyújtotta, hogy indulhassunk. Kezembe vettem a táskám még utoljára a tükörbe néztem majd Niallbe karoltam és kimentünk a szobámból. A nappaliba már Perrie várakozott szintén teljes pompába kiöltözve karját pedig Liamével fonta össze. Mindketten mosolyogva figyeltek minket s miután mindenki megdicsérte a másikat a kocsikhoz mentünk. Külön autóval voltak a fiúk, én követtem Niallt, Perrie pedig Liamet. Figyelve a ruhámra bemásztam Niall mellé, amint bekötöttem az övemet már fel is bőgette a motort és elhajtott a ház elől.  

- Harry parancsára kísértek el gondlom - törtem meg a csendet.  

- Nem kellett sokat gondolkoznod rajta - dobolt ujjaival a kormányon - Nem akar szem elől téveszteni ma este ezért én vigyázok rád, de egyáltalán nem bánom imádlak ezért nekem ez nem teher - hadarta.  

- Szóval akkor Őfelsége is ott lesz... ohh persze, hogy ott lesz hiszen hírhedt maffiavezér - válaszoltam meg saját kérdésem. A kedvem kissé lelohadt a tudattól, hogy egész este bámulnom kell a képét pedig ma este igazán jól akartam magam érezni.  

- Nem kell vele törődnöd. A lányok mondták mennyire izgatott lettél az este miatt amint megkaptad a ruhádat, úgyhogy csak próbálj meg felszabadultan viselkedni majd én segítek ellazulni.

- Hidd el pár pohár koktél után felszabadult leszek én - mosolyogtam kedvesen a fiúra.                                                                                                                                                                                                                                                              

A beszélgetésünk innentől kezdve berekedt csendben folytattuk az utat. Niall halál nyugalommal az arcán vezetett míg én kényelmetlenül feszengtem az ülésben. Sejtettem, hogy ez az este nem a buliról és a jókedvről fog szólni. Zsigereimben éreztem a baj előszelét pedig semmi olyan nem történt, amiből ezt a következtetést szűrhettem volna le. Körültekintőnek és elővigyázatosnak kell lennem az est folyamán nem szabad túlzásba vinnem az alkohol vagy bármi más fogyasztását, ha a sejtésem beigazolódik józannak kell lennem, hogy cselekedni tudjak.  

Emberek tömkelege álldogált az épület előtt ahol a bált rendezték. Niall leparkolt a neki kijelölt helyen majd kiszállt az autóból és az én oldalamra sétált. Kinyitottan az ajtót, majd kezét segítségként nyújtotta, hogy épségben kitudjak szállni. Amint talajt ért talpam megigazítottam a ruhámat  fiú karjába karoltam   és a bejárat felé vettük az irányt. Perriet és Liam-et szem elől vesztettem, de nem aggódtam a lány miatt. A fiú hiába tűnt veszélyesnek és kegyetlennek, tudom hogy nem ártott volna barátnőmnek. A terembe érve még több ember fogadott minket, körbetekintettem a tömegen valaki ismerős után kutatva de egyenlőre senki olyanra nem akadtam akinek örülnék. Viszont jócskán találkozott pillantásom olyan emberekkel, akikkel nem szívesen voltam egy társaságban a történtek után. Mellkasomban szívem vadul vert, amint pár lenéző tekintettel találkoztam. Gyilkos pillantások szinte égették testem, ezért szorosan markolt mindkét kezemmel Niall karjába bátorítás gyanánt. Próbáltam  eltekinteni a gyilkos nézésektől, amiket Axel régi ügyfelei intéztek felém. Tenyerem izzadni kezdet és remegtek végtagjaim. Tudtam, hogy otthon kellett volna maradnom, helyette besétáltam egy olyan helyre ahol a halálos ítéletemet is megkaphatom árulásom miatt.  

Megrezzentem, amint egy kéz simult derekamra, megakartam fordulni megnézni ki  az, de lábaim szinte földbe gyökereztek. Megéreztem az ismerős mentolos leheletet fülemnél így már a kezek tulajdonosát is betudtam azonosítani.  

- Ne félj Nadia - suttogta ajkaival fülemet érintve. - Senki nem bánthat, mindenki tudja, hogy már hozzám tartozol...

Sziasztok! 

Ugh, nagyon sajnálom, hogy régen hoztam részt, és most sem valami érdekeset.

Viszont a következő részektől ismét felpörögnek az események. 

Remélem azért kíváncsian várjátok és velem tartotok addig is. 

Köszönöm szépen az előző részhez jött megjegyzéseket! :D
Remélem most is megajándékoztok párral. ^^

Mindenkinek további Szép Estét ! :* 

Sofiaa Facebook Csoport: Link