16.rész° Alku

Nadia

Még mindig megrökönyödve bámulta Harry után, aki lassú komótos léptekkel haladt vissza a bálterem felé. Gondolataim ezerfelé cikáztak és próbálták felfogni az előbb megtörtént dolgokat. Megcsókolt....Basszus megcsókolt én pedig teljes hévvel adtam át magam szenvedélyes csókjának. Mégis mi a franc ütött belém? Pont ő nem az az ember, akivel szorosabb viszonyt kellene kialakítanom. Mi egymás szöges ellentétei vagyunk, két külön jellem, akikben csak annyi közös van, hogy gyűlölik egymást. Jobban mondva Ő gyűlöl engem, míg én próbálom helyrehozni a hibáimat. De mégis itt állok, még mindig ujjaimmal duzzadt ajkaimat érintem, és percről percre idézem vissza az eseményeket. Bármennyire is próbálkozom elvonatkoztatni a történésektől, nem megy. Azzal, hogy belépett az életembe teljesen felborította minden tervemet. A lekezelő szava még mindig ott cseng fülembe, és emlékeztet arra, hogy Harry nem jó ember. Nincsenek érzései, és nem törődik senkivel magán és a családján kívül. Tudom, hogy csak össze akart zavarni ezzel a csók által,  ami sikerült is neki, mert még mindig itt állok bambán, és emésztem magam az eseményeken, míg ő valószínűleg jót nevet rajtam.

Mély lélegzetet vettem, megigazítottam ruhámat, s mikor rendben találtam magamat, a terem felé sétáltam. Bebizonyítom ennek a tuskónak, hogy velem nem lehet szórakozni. Bármennyire is üldöz a bűntudat az apja miatt,  soha senkinek nem fogom hagyni, hogy madzagon rángasson. Eléggé felfújtam magam már méreggel, amikor elértem a lépcsőt a terem felé vezető úton. Ha tényleg képes lesz kiröhögni, ne várja meg, amíg robbanok, mert itt helyben végzek vele.

- Remek kis műsort adtál elő Styles-szal - húzott vissza az első lépcsőfok elől két erős kar, majd testemet ráncigálva maga után egy bokros részhez húzott. Kitéptem magam szorításából, és a férfi felé fordultam.

-  Mit akarsz Josh - fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt, közben szemeibe néztem.

-  Pontosan azt akarom, amit Styles - vigyorgott, s háta mögül elővette pisztolyát. Amint megláttam a fegyvert pár lépést tettem hátrafelé. Mi a francot akarhat tőlem?  -  Tudod, Nadia, szép kis összeget ajánlanak érted az emberek - tett egy lépést felém rám szegezve pisztolyát. - De nekem nem elég, amit ők kínálnak. Nekem az a pénz kell,  amit a családod oly becsesen rejteget. Ha Styles azt hiszi, övé lehet az a pénz, hát akkor téved.

- Nem tudom, milyen pénzről beszélsz - néztem a fiúra, akinek gúnyos mosoly ült ki arcára. Pénz... Tudom, hogy nagy vagyon rejlik a Morgen számlákon, de mégsem annyi, hogy azért képes legyenek megölni vagy elrabolni engem.

-  Ne játszd a hülyét,  édesem - szorította hirtelen durván kezét derekamra. - Apád rengeted bankszámlát nyitott szinte a világ összes országában. Megszámlálhatatlanul sok pénzről beszélünk, kedves... Axel nem férhet hozzá sok számlához, mert te vagy kijelölve egyetlen hozzátartozónak, aki felveheti a pénzeket. Ezért legyél olyan ügyes, és engedelmes, hogy szó nélkül velem tartasz. Talán akkor nem esik bántódása a szép baba arcocskádnak - megforgattam szememet erre a nevetséges kijelentésére. Maga elé fordított, karjaimat hátam mögé szorította a pisztolyt pedig halántékomnak nyomta. Durván lökdösődve tolt maga előtt egészen a parkolóig. A terep üres volt, mindenki bent tartózkodott az épületben, és mulattak. Mérges voltam, amiért Styles ilyen helyzetbe hozott, ráadásul Ő ígérgette annyira, hogy megvéd, de most még sincs sehol. Sejtettem Josh szándékait, viszont egy percre sem állt szándékomban megadni neki ezt az örömöt. A terepjárójához érve nekilökött az ajtónak, szorítása pedig enyhült pár másodpercre. Ezt kihasználva fordultam ki karjai közül, öklömet egyből lendítettem arcának. Halk reccsenéssel tört el az orra. Fájdalmasan kapott az érintett területhez, s ordítva szitkozódott. Bal lábamat előre lendítettem, így ágyékát egy jól célzott rúgással találtam el. Összeroskadt lábaim előtt, kezeit lábai közé kapta, míg orrából csordogált a vér szüntelen. Még mindig kezében tartotta a fegyvert, amit lassan fordított felém. Nevetve guggoltam le elé, és rámarkoltam a fegyver csövére. Másik kezemmel megszorítottam csuklóját, amiben tartotta, majd hüvelykujjammal megnyomtam a törékeny kis csontját tenyere végződésénél. Ujjai egyből ellazultak, a markolaton könnyű szerrel tudtam most már kicsavarni kezéből. Szorosan a ziháló fiú elé álltam a pisztolyt egyenesen rászegezve. Fájdalmas tekintettel figyelt fel rám, de arcán továbbra is gúnyos mosolya bujkált.

-  Mire vársz Nadia? - ejtette ki a szavakat nehezen kapkodva a levegőt. - Ölj meg, vagy én teszem meg, esetleg valaki más a bent tartózkodók közül.

-  Érzem, nem csak a pénzről van szó - nyomtam durván homlokának a fegyvert. - Nem hiszem el, hogy csak a pénz miatt akartok.

-  Okosabb vagy, mint gondoltam - nevetett fel gúnyosan, majd komolyabb lett arca. - Sok mindent nem tudsz még Nadia. Apád, halála előtt rendesen bebiztosított téged minden szempontból. Rengeteg pénz van elrejtve a te neveden is, sőt egyes országok hozzánk tartozó területét is megkaptad. De talán a legérdekesebb az, ahogy áruba bocsátott téged és a leendő férjedet is kijelölte ez által.

-  Mi a szarról hadoválsz itt? - ragadtam meg inge gallérját. - Mi az, hogy áruba bocsátott?

-  Tudod, a vén tagok szeretik az ártatlan lányokat. Te pedig egy különlegességnek számítasz, hiszen apád hatalmas tekintélynek örvendett  akkoriban. Mindenki számára jól hangzott, hogy Nadia Morgen által elnyerhetik egyszer apád hatalmát. Rengeteg pénz ütötte apád markát,  kicsi lány - meghökkenve hallgattam, amiket mondott. Ujjaim elfehéredtek, ahogy szorítottam a fegyvert. Josh fejébe akartam üríteni a tárat azonnal.

- Kinek adott el? - szűrtem ki fogaim közül megráncigálva a fiút, de csak gúnyosan mosolygott rám. - Felelj! - ordítottam rá.

-  Még Ő sem tudja, hogy elnyert téged. Az aukció évekkel ezelőtt történt.

-  Nem mondom még egyszer - engedtem el ingének gallérját, és hátrébb léptem tőle. Kibiztosítottam a fegyvert, s percnyi habozás nélkül bal combjába lőttem. Hangtompítónak köszönhetően feltűnés nélkül ereszthettem a fiúba golyót. Csak ordítása lengte be a környezetünket, de a bent lévőket nem igen zavarhatta meg.

-  Gyerünk Josh, ne keljen több golyót pazarolnom rád - döntöttem oldalra kissé fejem önelégülten vigyorogva.

-  Nadia - megrezzentem a rekedt hangra, ami a hátam mögül jött. Nem foglalkoztam vele, hidegen hagyott a jelenléte. - Mi a faszom folyik itt?

- Fogd be, Styles - morogtam, míg Josht figyeltem. Orrából azóta is szüntelen folyt a vér, és előttem térdelt. - Ne feszítsd tovább a húrt - küldtem egy újabb golyót csak most jobb combjába.

- Ezt ne itt, Nadia - lépett hátam mögé a Göndör, egyik kezét derekamra simította a másikkal a pisztolyt tartó kezemet fogta meg. Könyököm találkozott gyomorszájával, s egyből elengedett. - Normális vagy? - sziszegte. Nem foglalkoztam vele csakis az előttem térdelő fiúnak szenteltem figyelmem, aki a kis jelenetünket figyelte.

-  Milyen nagy az összhang közöttetek - köpte ki az összegyűlt vért ajkai közül.  - Mit csinálsz akkor Nadia, ha azt mondom Styles az? - fúrta íriszeit enyéimbe.

 A levegő bent maradt tüdőmben a döbbenettől. Hazudik! Apám megölette velem Harry apját, nem lenne semmi értelme annak, hogy pont nekik adott volna el. Viszont azt mondta, hogy még a személy sem tud az alkuról. Ha igaz lenne, akkor ennek a szerződésnek még a halála előtt kellett megkötnie. Ez az egész sztori túlságosan is abszurd. Egyetlen szavát sem akarom elhinni, de mégis ott motoszkál a fejemben a kétely miszerint igaza van.

-  Akkor neked miért kellek? - tettem fel az első logikus kérdést, ami eszembe jutott. Hiszen, ha van tényleg egy ilyen szerződés, akkor a többi vezér és suhanc miért akarna engem.

-  A rendszer felborult,  senkinek nem számít már mi történt a múltban. A bátyád eddig kézben tartotta a dolgokat, de már Ő sincs. Így mindenki szabadon tehet azt, ami akar. Stylesnak nincs még akkora tekintélye, hogy féken tartsa őket - nézett a fiúra kinek csak a morgását hallottam hátam mögött, majd mellém lépett és ő is érdeklődve hallgatta Josh meséjét. Feltekintettem a férfira, aki vérben forgó szemekkel meredt az előttem térdelőre. Kezében már ott pihent fegyvere, amit bármikor képes lett volna ő is használni. - Amint mondtam az előbb,  nekik a pénz kell már nem te. Talán eljátszadoznak veled, de amint felveszed az összes bankból a jussod, te is mehetsz az apád után. Senkinek nem kell egy bukott család lánya - nevetett fel gúnyosan. Agyamat elöntötte a düh, sőt eleget is hallottam a fiútól. Nem tudtam tisztán gondolkozni, ereimben zubogott vérem, éreztem amint elmémet ellepi sötét énem, amit már egyszer sikerült legyőznöm. Meghúztam a ravaszt s homloka közepén máris ott virított névjegyem. Vére szétfröccsent, míg teste élettelenül terült el a földön. Arcomat égette a friss vére, ami lassan folyt le állkapcsomon. Könnyeim utat törtek maguknak, s szüntelen csak a mozdulatlan fiút néztem. Soha többet nem akartam embert ölni, nem akartam, hogy még egy ember élete fűződjön a nevemhez. Josh akármennyire a rossz oldalhoz tartozott, nem akartam megölni. Hiába menekülök szüntelen, a múltam nem enged. Akárki vesz szárnyai alá, az én sorsom mindig is a gyilkolás lesz.

-  Add ide - nyúlt ki óvatosan hónom alatt Harry, és kivette remegő kezemből a fegyvert. Magával szembe fordított, s óvatosan letörölgette arcom dísz zsebkendőjével. Ahogy felnéztem akkor tudatosult csak bennem, hogy Liam és Louis is a köreinkben van. A fiúk megindultak a holttest felé, de Louis megállt előttünk, s elvette Harrytől a pisztolyt. Egyenesen zöld íriszeibe bámultam, amikben aggódást fedeztem fel. Valószínű látta meglepett arcom, mert rögtön elkapta tekintetét. Karomat megragadta egy kezével a másikat ismét derekamon pihentette, s lassan egy fekete Range Rover felé terelt.

-  Amint eltüntettétek szedjétek fel a többieket, és nálam találkozunk - kiabált vissza a fiúknak, mielőtt beültünk az autóba. Bekötöttem az övet, ahogy Harry is s kihajtott a parkolóból. Szemeimet csak ruhámon tartottam, amin foltokban piroslott áldozatom vére. Könnyeim még mindig folytak, és nem úgy látszott, mintha el akarna apadni. Ismét kételyek közé kerültem, és nem tudtam, mi lesz ezek után. Sehol nem vagyok biztonságban. Meg tudom magam védeni, de félek,  innentől kezdve nem egyesével fognak rám támadni. Joshnak igaza van, Harry még fiatal, és ezért nem tud olyan tekintélyt kivívni, mint esetleg a bátyám. Elhiszem, hogy van hatalma, de az Ő keze sem érhet még el mindenhová. Nem tud megvédeni mindentől.

-  Miről beszélt az a gyerek? Mihez van nekem közöm? 

Izmaim megfeszültek kérdése hallatán. Mégis mit kellene mondanom, az igazságot vagy a hazugságot? Ha hazudok, és a fülébe jut, haragra fog gerjedni, de ha az igazat fogom elmondani, akkor is dühöngeni fog.

-  Van egy szerződés - motyogtam ujjaimat tördelve, s tekintetem a mellettünk sötétbe burkolt tájra vezettem. - Josh azt mondta, hogy apám eladott engem, amiért rohadt sok pénzt kapott.  Aki hozta a legtöbb pénzt, azt lett volna a férjem.

- Ehhez nekem mi közöm? - túrt idegesen fürtjei közé, de mozdulataiból sejtettem, hogy az ő fejében már összeállt a kép.

-  Hallottad, a te nevedet mondta - pillantottam a fiúra. Arcán izmai megfeszültek ujjait szinte fájdalmasan nyomta a kormány felületére. - Nem tudom, mi igaz ebből Harry, nincs benne semmi logika - ingattam meg a fejem. - Miért kötöttek volna egy ilyen szerződést, ha utána apádat... - halkultam el mondandóm végére, mikor észrevettem, hogy nagyobb sebességre váltott. Tekintete izzott a méregtől és az idegtől...

-  Kérlek, lassíts - markoltam meg karját félve. - Nyugodj le.

-  Hogy a faszomba nyugodjak le? - förmedt rám, majd behúzta a kéziféket. A kocsi kerekei csikorgó hangot adtak ki, miközben megállt. Ijedten hunytam le szemem, s már akkor nyitottam csak ki, mikor leállította a motort. Fél szemmel ránéztem a fiúra, homlokát a kormánynak döntötte,  szájából pedig eléggé cifra szavak hangzottak el.

-  Rohadtul semmit sem értek - morgott orra alatt. - Minek adott volna el apád nekünk, ha utána kivégezteti apámat? Ez az egész történet eléggé el van baszva - csapott idegesen a kormányra, majd tekintetét rám emelte.

- Én nem tudom, mit higgyek - döntöttem hátam az ülésnek. - De amint hallottad ezen már felesleges rágódnunk, senkit nem érdekel már milyen alkut is kötött apám.

- Az alku lehet, már senkit sem érdekel, de a pénz az igen. 

-  Istenem, Harry, tudom - sóhajtottam. - De már annyira belefáradtam ebbe a folytonos harcba. Elegem van! - néztem a fiúra, kinek ajkain pajkos mosoly jelent meg. Furcsállva méregettem arcát, próbáltam okot találni hirtelen hangulatváltozására. - Fejezd be ezt a nézést - tettem kezem arca elé, és az út felé fordítottam fejét.

-  Olyan értetlen vagy, Szépségem. Én melletted leszek mindig, nem fog bajod esni. Josh kissé ostoba volt, amiért nem tudta felfogni, hogy te már hozzám tartozol  - indította újra el a kocsit vigyorogva.

-  Befejezted? - kérdeztem unottan. - Nem vagyok a tied!

-  Már megmondtam, nem? - tette hatalmas kezét combomra, s megszorította gyengéden lábam. - Sosem menekülhetsz a sorsod elől. Biztonságban vagy, hiába hiszi mindenki, hogy gyenge vagyok. Erősebb vagyok, mint gondolnák,  és nem engedem, hogy bárki hozzányúljon ahhoz, ami az enyém.

Nem volt erőm vitatkozni vele és az ellenkezőjét állítani. Akármit tehetek és mondhatok neki, mindig is egy tárgyként fog rám tekinteni, akit uralhat. Semmi, ismétlem semmit sem tett, amiért a magáénak mondhatna, és nem is tesz érte, hogy az ellenkezője is megtörténjen.. Nem értem, miért akar annyira, a közös múltunk ellenére nincs semmi közünk egymáshoz. Utál, gyűlöl, de mégsem enged el, és hagyja, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak. Tudom, hogy őt hajtsa a pénz és a hatalom iránti vágy, és félek,  neki is csak addig kellek, amíg megszerez mindent, utána pedig mehetek is a süllyesztőbe. De isten a tanúm rá,  hogy akkor magammal viszem őt is.

Az út további részében nem beszéltünk, mindketten elmerültünk gondolatainkban. Harry szorgosan az útra koncentrált, néha-néha lopva rám tekintet. Ez a csend felettébb kellemetlen volt számomra. Alig telt el pár hét Axel bukása óta, s most megint fenekestül felfordult körülöttem minden, és ismét a göndör védelmére szorulok. Nem akarok neki többel tartozni, több segítséget elfogadni tőle, de jelenleg tényleg nem tehetek mást. Egyedül nem leszek képes szembeszállni a maffia embereivel, akármennyire is vagyok talpraesett, egymagam kevés lennék ellenük.

Nem haza vitt, hanem az ő hazához, ahol azóta nem jártam, mióta felgyógyultam. Örültem, amikor elhagytam ezt a helyet, s azt hittem többet nem kell ide beraknom a lábam, de mint mindig most is tévedtem. Egyenesen a szobájába vezetett, amit nagyon furcsálltam. Amíg itt tartózkodtam, el kellett kerülnöm ezt a helységet, most pedig önként hozott ide. Lábaim még mindig remegtek, a tenyerem izzadt, s az adrenalin száguldozott ereimben. Próbáltam elfelejteni Josh élettelen testét, de amint  lehunytam pilláim, magam előtt láttam. Régóta nem öltem meg senkit, és nem is állt szándékomban ismét, de nem tudtam uralkodni magamon. Apám titkai, Harryvel kapcsolatos szerződés és Josh erőszakos viselkedése teljesen megbolondított, nem gondolkoztam, csak cselekedtem, ahogy azt mindig is tanultam.

Megugrottam a jéghideg kéztől, ami a combomhoz ért, majd felnéztem a göndörre. Leült mellém az ágyra, s kezembe nyomta a törölközőt, amit nekem hozott. Szótlanul elvettem tőle, de tekintetem továbbra is rajta tartottam. Nem értetem ezt a hirtelen kedvességét, amit most felém áraszt.

-  Menj nyugodtan a fürdőbe, és fürödj meg. Rakok ki addig valami ruhát, amiben el lehetsz. Utána gyere le a nappaliba, amint a többiek megérkeznek, beszélni akarok mindenkivel – nézett melyen szemeimbe, mire egy aprót bólintottam, s felállt mellőlem. Feltornáztam magam én is az ágyról, majd lábaim a fürdő felé igyekeztek.

-  Nem tudom, hányszor tettem mar fel ezt a kérdést, de miért törődsz velem? – szóltam hozzá, mielőtt kiment volna a szobából. A kilincsen pihent keze, s szemeit a barna faszerkezeten tartotta. Többször is áttúrta göndör fürtjeit, mielőtt rám nézet volna.

-  Csak fogadd el, és ne kombináld túl a dolgokat. Most semmi kedvem újra lejátszani azt, amit a télikertben a bálon – tartotta szemeit rajtam.

-  Miért csókoltál meg? – hangom remegett kérdésem alatt.

-  Elhallgattattalak, rohadtul sok sületlenséget hordtál össze – rántotta meg a vállat, majd kitárta az ajtót, s elhagyta a szobát.

Halk sóhaj szakadt fel belőlem, amint egyedül maradtam. A fürdőben szinte letéptem magamról a véres estélyit, amit azonnal a kis szemetesbe tuszkoltam. A zuhany alatt folyamatosan kattogott az agyam a mai este történésein. Nem tudom, mi lesz Harry következő lépése, és ez nagyon zavart. Tudom, hogy tervei vannak velem, de azok után, amik ma kiderültek a szándékai teljesen megváltozhattak.

Elzártam a vizet, majd nedves testem köré tekertem a fehér törölközőt. A tükörben vetettem magamra még egy pillantást, de bár ne tettem volna. Arcom beesett volt, szemeim pedig csillogtak még mindig a könnyektől. Elvettem még egy törölközőt a tartóról, amit a vizes hajamra térítettem. Amint kinyitottam a fürdő ajtaját egyből megtorpantam a küszöbön. A fiú az ágyán ült, bőszen nyomkodta telefonját. Biztos hallotta az ajtó nyitódását, mert fejét felemelte, és látványosan végigmért tetőtől talpig. Zavarba akart hozni minden egyes pillantásával, de nem sikerült neki. Szinte férfiak között nőttem fel, akik előtt gyakran öltöznöm is kellett. Még a fürdőben visszavettem a fehérneműm, ami miatt könnyűszerrel dobtam le magamról a fehér anyagot. Lassan lépdeltem az ágy fele, ahol ő ült és mellette a nekem szánt ruhái hevertek. Nem néztem rá, de végig éreztem magamon tekintetét. Férfiból van ő is, s melyik egyed tudna ellenállni egy tűzpiros fehérneműt viselő nőnek? Ajkaimon mosoly játszadozott, mikor lehajoltam a ki készített pólóért, így rálátása láthatott jobban fenekemre. Halk morgást ejtett ki ajkai közül, de mikor felé néztem, figyelmét csakis telefonja vonta el.

Szívesen elnevettem volna magam, de tudtam, hogy azzal csak magam alatt vágtam volna a fát. Magamra kapkodtam a fekete pólóját és a szürke melegítőalsóját, s mikor késznek éreztem magam, elé léptem.

-  Kész vagyok. Öhmm kösz, hogy használhattam a fürdőt – álltam feszengve előtte.

-  Nincs mit, most pedig menjünk – állt fel, majd az ajtó fele sietett. Hosszú lábait gyorsan szedte, én pedig futva próbáltam utolérni. Láttam a hátán megfeszült izmait, amik valószínűleg a kis bemutatón következményei még. A nappaliban rengeteg ember tartózkodott, köztük  olyanok, akiket eddig még nem láttam. A kanapén egyből kiszúrtam Gemmát és Perriet, akik feszengve néztek az idegesen járkáló férfiakra. Harry eltűnt mellőlem, de Perrie abban a pillanatban már mellettem is termett. Rémült tekintettel figyelte arcom, majd a konyha felé nézett mintha várna valakire.

-  Nad – érintette meg gyengéden vállamat. – Ne borulj ki, kérlek.

-  Miért? – fordultam felé, de amint válaszolhatott  volna, a konyhaajtó nyitódását hallottam. Automatikusan arra fordultam. Elsőre Harryt pillantottam meg, de a háta mögött lévő személyére nem voltam felkészülve. Barna íriszei egyből megtalálták az én döbbent tekintetem...

-  Zayn ...