17.rész° Leomlott falak

Nadia

Szótlanul vesztem el csokoládé barna szempárok  között. Hosszú napokon és heteken keresztül imádkoztam azért, hogy újra láthassam őt. Viszont a napokat és heteket felváltották a hónapok és évek, bennem pedig az ellenszenv egyre csak gyűlt és gyűlt. Sosem hittem, hogy eljön az a nap, mikor undorodva fogok visszagondolni erre a fiúra, de bármennyire ellenkeztem az érzés ellen, sikerült hatalmába kerítenie. Minden szeretetteljes gondolat, amit éreztem iránta, feledés merült, helyét felváltotta a düh és keserűség. 

- Nadia - felém tett egy lépést, viszont én kettőt léptem hátra. - Ne zárja ki, kérlek. 

Hitetlenkedve felnevettem, miközben megráztam fejem. A szobába minden szempár minket figyelt értetlenül. Egyedül Perrie kísérte figyelemmel minden mozdulatom, ő ismerte a közös múltunk. Emlékszik még azokra a mondatokra, amik akkor hagyták el számat, mikor a fiú lelépett. Ismeri minden tervem, minden gonosz gondolatom, amivel eltudnám érni, hogy örökre eltűnjön a föld felszínéről. 

- Ne zárjalak ki? - csaptam össze két tenyerem nevetve. Kissé őrültnek tűnhettem, de pont leszartam mások véleményét. - Te megtehetted, Zayn Malik? - erőt vettem magamon és a fiú elé sétáltam ördögi mosollyal arcomon. - Mit keresel itt? Csak nem azt akarod mondani, hogy miattuk hagytál ott engem? - mutattam körbe a társaságon. - Azt mondtad nekem, segítesz elmenekülnöm Apa elől, de túl naiv voltam. 

- Nem tehettem mást - ragadta meg bal felkarom, míg barna íriszeit enyéimbe fúrta -  Volt tervem, ki akartalak hozni onnan. 

- De bassza meg - löktem el magamtól -, mégis otthagytál. 

Styles értetlenül kapkodta közöttünk fejét résnyire nyitott szemeivel próbált rájönni ismertségünkre. Úgy látszik,, Zayn nemigen avatta be a múltjába. 

- Mi a franc folyik itt? - kezei ökölbe szorultak, miközben Zaynre, majd rám pillantott. Tekintete izzott, ahogyan szemeimbe meredt. Napokkal ezelőtt megriadtam volna ettől a nézéstől, de most ebben a pillanatban, cseppnyi félelem sem volt bennem, ahhoz túlságosan is zubogott ereimben az adrenalin. Gyűlöletem Zayn iránt határtalan volt, semmi másra nem tudtam gondolni csakis a bosszúra. 

- Harry, van egy két dolog, amit azt hiszem, nem mondtam el - fordult a fiú fele Zayn. 

- Valóban? - morogta, még mindig arcomat vizslatva. - Szerintem nem éppen apró dolgot titkoltál el. 

- Semmi közöd a múltamhoz - álltam tekintetét. - De annyit megjegyeznék, hogy vigyázz kit veszel be a bandádba, mert Zayn egy tipikus áruló - dühösen fordítottam hátat a társaságnak, majd sietős léptekkel a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Felkaptam Harry kulcsait és semmivel sem törődve rohantam ki az ajtón. Nem számított, milyen lavinát indítottam el a bent levők között. Haragom hatalmas volt, irtózatos erejű, amitől megrémültem. Ha még maradok egyetlen egy percet is Zayn társáságban félő volt, hogy olyan dolgot teszek, mint amit pár órával ezelőtt. 

Amint kinyitottam a Rover ajtaját, erős kezek emeltek magasba. Ijedten kapálóztam a kezekben, hirtelen pánik lett úrrá rajtam. 

- Én vagyok az, Nadia - mérhetetlen haragot vártam Harry irányából azok miatt, amik ma este történtek, de helyette igazán meglepő nyugodtság uralkodott rajta. 

- Kérlek - fészkelődtem karjaiban. - Csak engedj elmenni, Harry. Nem akarok most itt lenni. 

Engedett szorításán, így esélyem volt megfordulni, hogy azonnal arcára tekinthessek. Dühös kifejezése helyett nyugodt arcot varázsolt magának. Bár sejtettem, hogy legbelül forrong, tombol, de most valamiért nem mutatta ki. Buta gondolat suhant át elmémen, miszerint miattam nem teszi. Önkéntelenül elmosolyodtam ezen a gondolaton, ezen a buta feltevésen. Ilyen soha nem fordulna elő. Lehet aggódna értem, de nem olyan szempontból. Ha veszélyeztetném az üzletét, akkor talán megtenné, de akkor sem azért, hogy ne az én lelkem ápolja. 

- Hazaviszlek, nem akarom, hogy itt legyél. 

Értelmezhetem volna többféleképpen szavait, de a mai nap folyamán már belefáradtam minden olyan dologba, amin sokat kellett agyalnom. 

- Köszönöm! - apró féloldalas mosoly suhant át ajkain, ami szinte egy másodpercig tartott. Tudtam miért ilyen rövid ideig. Nekünk nincs olyan kapcsolatunk, amiben bármiféleképpen köszönetet is mondanánk egymásnak. Viszont el kell ismernem azt is, hogy valami változott a kettőnk kapcsolatbán. Pontosan nem tudom, mit is jelent ez ránk nézve, de titkon reménykedem benne, hogy nem végzi semelyikünk holtan a végén azért, amiért változtunk.    

Harry

 Zavarnia kellett volna... Kurvára zavarnia kellett volna az igazság kijózanító pofonjának. De nem zavart. Mindig is tudtam, hogy Nadia temérdek titkot rejt és azt is tudtam, Zayn honnan jött. Első hallásra meglepett kettejük régi kapcsolatára tett utalásaik. Bizton állíthatom, több titkot is rejt a kapcsolatuk, de másrészt örömmel töltött el az a gyűlölet, amit Nadia szemében láttam Zayn iránt. Gyerekes boldogság fogott el, ami már inkább zavart. 

Pillantásom a mellettem ülő lányra tévedt, aki halkan szitkozódott még mindig. Szemeimmel akaratlanul is végigmértem testét és remek megállapításra jutottam. Szexi volt a ruháimban. Habár elvetettem már azt az ötletet, hogy megfektessem, magamnak is be kellett vallanom, hogy őrjítő adottságokkal rendelkezett. 

Koncentrálnom csakis az előttem álló feladatra kellett volna, de hogyan tehettem volna, ha minden nap itt volt ez  a lány mellettem és tett róla, hogy csakis ő forogjon gondolataimban. 

- Nem kell követned. Innentől már boldogulok - rám akarta csukni a bejárati ajtót. Ezek a női kirohanások néha kibaszott idegesítőek. Fejemet csóválva tártam szélesebbre a szerkezetet és besurrantam mellette. Puffogva követettm szinte tapintani lehetett a szikrákat közöttünk. Kényelembe helyeztem magamat a kanapénm míg ő felettem állt melle alatt összefont karjaival. 

- Megváromm amíg lenyugszol és nem forgatsz olyan gondolatokat a kis fejedben, hogy lelépsz a városból. 

Megleptem. Pupillái kitágultak és talán, ha közelebb hajolok hozzá, lélegzetét sem hallottam volna. 

- Nem maradhatok - suttogta mereven bámulva a padlót. - Mostantól minden csak rosszabb lesz. 

- Mi a francról beszélsz? - kissé bosszúsra sikerült hangom, de legalább elértem, hogy rám tekintsen. 

- Ehhez semmi köze Zaynhez, ha erre gondolsz. Ami ma este történt, nem ismétlődhet meg. Ma megöltem ismét valakit. Még nagyobb bajba sodortam magam. És ha mindez nem lenne elég, apám kibaszott pénzét keresik rajtam, amiről még csak nem is tudtam. Hát ezért nem maradhatok, Harry - gúnyosan összecsapta kezeit, majd hátat fordított nekem és eltűnt a szobája felé vezető úton.  Nadiának volt egy különleges képessége. Rohadt gyorsan sikerült felbasznia az agyam. Az imént tett kijelentése pedig felettébb felvitte bennem azt a bizonyos pumpát. Nem értem, miért nem képes felfogni azzal a parányi agyával azt a tényt, hogy csakis én tudom biztosítani az életben maradását. Tudom, hogy a mai estén rohadtul elcsesztem a dolgokat, és ha nem érek oda időben, akkor valaki végez vele. De nem gondolkoztam. Annyira belelátott azokkal az átkozott szemeivel és mondataival a lelkembe, hogy menekülnöm kellett előle. A szava, a szemei és az a szenvedélyes csók teljesen elvette az eszem. A terveim mind szertefoszlottak ezen az estén. Számomra is minden a pénze körül forgott, semmi mást nem akartam csak a közelébe férkőzni és mikor eljött a megfelelő pillanat elvenni mindent, ami őt illet meg. Most viszont szétestem és kétségbeesetten próbálom megtalálni a kivezető utat. Nem lenne szabad meglátnom benne a tökéletes nőt, akit mintha nekem szánt volna az ég.  Nem gondolhatok rá másképp, csakis apám gyilkosaként. 

Utána kellett mennem és ismét bizonyítanom kellett magamnak, hogy képes vagyok kezelni azokat a kósza érzelmeket. Szívem heves vágtába kezdett, amint berontottam a szobájába és szemeim elé tárult fehérneműbe bújtatott teste. Legszívesebben  apró cafatokra tépném azt, aki kitalálta a tűzpiros színt. Tekintetem egyszerűen nem tudtam levenni formás fenekéről, agyam próbálkozott minden taktikával, de képtelen voltam engedelmeskedni.

- Mire készülsz ? - köszörültem meg torkom, ezzel megzavarva őt. Amint megfordult megláttam a háta mögött heverő bőröndjét. Sejthettem volna, hogy Nadia Morgen nem hallgat a szép szóra.

- Amint már mondtam, elmegyek - lenéző pillantással észlelte jelenlétem, majd visszafordult ruhái felé és tovább szortírozta őket. - Lehet őrültnek tartasz, de félek Harry! Ma megúsztuk, hogy senki nem halt meg a bandádból, de amíg én itt vagyok, nem tudhatod mit hoz a holnap. Lehet holnap kétszer annyian fognak értem jönni, és akkor a te csapatod kevés lesz ahhoz, hogy harcoljon ellenük. Nem tudnám elviselni, ha Niall vagy bárki más miattam meghal. Egyedül kell fojtatnom, bár tudom, hogy bármikor meghalhatok, amit persze nem szeretnék, de ez az egyetlen lehetséges verzió.

- Miért nem tudod felfogni azzal a rohadt tökéletes kis agyaddal, amivel azt hiszed rendelkezel, hogy én megvédelek? - átszeltem a közöttünk lévő távolságot, megragadtam karját ezzel kényszerítve, hogy felém forduljon. Dühösen rángatta könyökét kezeim között, de nem voltam hajlandó elengedni. - Minden egyes nap próbára teszed a türelmem. Unom már ugyan azt szajkózni neked. Olyan mintha direkt csinálnád.

- Ó, valóban? - szűrte ki ajkai közül. - Nem csinálom direkt, ezt jobb, ha tudod. Felfogtam már elsőre is amit mondtál, csupán csak nem értelek. Nem vagy őszinte hozzám azzal, hogy nem mondod el miért is akarsz megvédeni. Miért kellene megbíznom benned? Nem adtál okot arra, hogy higgyek neked. 

- Nem adtam okot? - kezeimet karjaira kulcsoltam, majd szorosan mellkasomnak húztam. Forróság nyílalt testembe, amint melle érintkezett mellkasommal, de indulatom most elnyomta ezt a bizsergető érzést. - Számtalan okot adtam. Először is, nem öltelek már meg abban a pillanatban, amint megláttalak. Másodszor, megmentettem azt a kibaszott életed, amikor a nekem szánt golyó elé ugortál. Úgyhogy ne merj megkérdőjelezni, mert még mindig életben vagy. Mondhatsz bármit, a tényeken nem tudsz változtatni. 

- És mi lenne az? Az, hogy egy eszköz vagyok? Egy tárgy, akit valami piszkos dolgodhoz akarsz használni? - üvöltötte arcomba. Pupillái kitágultak levegőt szinte kapkodva szedte. - Te Harry Styles vagy, aki  nem törődik senkivel. Akkor mégis minek védelmezel engem? 

Látásom elsötétül mondatai hallatán. Ismét veszélyes vizekre eveztünk, amiből félek, nem kerülhetek ki győztesen. 

-  Minden, amit tudnod kell csak annyi, hogy okom van rá. Meg kell elégedned ennyivel - határozott  voltam, ami minimálisan lenyugtatta forró indulatait. Lehajtotta fejét, majd mélyeket lélegzett, ezzel végre visszaterelve vehemens veszekedésünk előjeleit.

- Rejtély vagy előttem, amit megszeretnék érteni. Néha úgy érzem sokkal több van a kétértelmű mondataidba, mint amennyit kimondasz - homlokát mellkasomnak döntötte, az én izmaim pedig pattanásig feszültek. 

-  Ne akarj megfejteni Nadia, mondtam már neked. 

- De...

- Ne - vágtam szavába. - Hagy mondjam végig. Ismersz, tudod milyen vagyok. Ne akarj folyton belém látni, mert úgysem tudsz meg többet rólam. Nekem nincs szívem, bármennyire is szeretnéd azt hinni.  Amit pedig tudsz az épp elég ahhoz, hogy éld tovább az élted. Ki kell békülnöd ezzel a ténnyel, mert ha nem, előbb utóbb hatalmas bajba kevered magad. 

Szótlanul szuszogtunk mindketten. Azt hittem sikerült elérnem a célom és végre abbahagyja ezt a beteges elemzést, amit folyamatosan rajtam végez, de istenem, ez a nő arra született, hogy teljesen kifacsarjon idegileg. 

- Azt állítod, hogy te egy érzéketlen ember vagy, miközben koránt sincs így. Ezen ellenére azt akarod hogy kibéküljek ezekkel az ócska kifogásokkal? - kérdezte hitetlenül, miközben arcát zavarodottság foglalta el. 

- Igen! - meredtem rá dühödten. - Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom neked, de sosem árulom el magam. Jobb ha ebbe beletörődsz. 

- Szörnyű ember vagy, Hazz - ejtette ki becenevem most először ajkain. Meglepetten vettem figyelembe enyhén piruló arcát, amint rájött, mit is mondott. Próbált elhúzódni tőlem, de ujjaim nem engedték. - Rendben, feladom. De mielőtt elmegyek, valamit tudnod kell. 

- Nem mész sehova - ismételtem ma már sokadjára ugyanazt a mondatot, de csak egy szem forgatást kaptam válaszul. 

- Eddig én hallgattam most rajtad a sor - csattant rám. - Rengeteg ember vére tapad a családom nevéhez. Rettenetes dolgokat tettem, amik miatt szenvedtem éveken keresztül. Lelkileg megtörtek, de sohasem hagytam, hogy a szívemet és az érzéseimet elvegyék tőlem. Ezért a két dologért harcoltam oly keményen. Pontosan tudom mit érzel, de sosem lenne szabad így elzárkóznod. Van szíved, Harry, ami jó dolog, csak meg kell tanulnod bánni vele - érintette kezét szívemre. Pupilláim kitágultak bensőséges mozdulata miatt. Átkoztam, amiért nem képes leszállni erről a témáról. Átkoztam azért, amiért rohadtul átakart látni rajtam. 

- Ostoba döntéseket hoztam meg eddigi életem során és azt hiszem most is azt fogom tenni, de be kell bizonyítanom, hogy igenis tudsz érezni - óvatosan közelebb hajolt hozzám, míg arcunk egy vonalba nem került. El akartam lökni magamtól, de erősen bele markolt vállaimba. - Még az én összetört szívem is képes érezni. Érezlek, Harry - suttogta pillantásunkat összekapcsolva. - Érzek valamit irántad és ez ...

Elhallgattattam. 

Ajkamat durván nyomtam az övéire. Nem akartam hallani, amit mondani akart, mert tudtam, hogy annak nagy jelentősége lenne. Sosem lehet kettőnk között több, mint kósza pillanatok. Nem engedhetek ennél többet neki, bármennyire is akarja. 

Megpróbált ellenállni csókjaimnak, de amint levezettem ajkaim kecses nyaka vonalán, abbahagyta az ellenállást. Ujjaink egymás hajába tévedtek, erősen belemarkolt fürtjeim közé, belőlem pedig feltört egy állatias morgás. Elengedtem haját, majd kezem fenekére vezettem. Belemarkoltam abba a két apró félgömbbe, majd felemeltem. Két lépéssel az ágy előtt voltam, majd szinte rávetettem a lányt. Lerugdostam magamról a csizmám, nadrágom, majd ingem és máris felette termettem. Nem hagytam neki időt gondolkozni. Megakart fejteni, hát akkor megkapja, csak nem úgy, ahogy azt ő gondolta. Arcára tekintetem és az agyam szinte rövidre zárt, ahogy ott feküdt alattam egy szál piros csipke alsóban, sóvárgó arckifejezéssel. Sok lány volt már velem egy ágyban, de egyikük sem érhetett fel Nadia lenyűgöző látványával, ahogy itt feküdt alattam és bámult azokkal az igéző barna szempárokkal, szinte birtokba vette az egész lényem. Elismerően nézett végig félmeztelen testemen, ajkait csábos mosolyra húzta, majd végignyalta alsó ajkát. Kezével végigsimított a mellkasom alatt lévő pillangó tetováláson, majd felfelé a mellkasomon található két hatalmas mintán. A bőrömet rengeteg  műalkotás díszítette, magas voltam, karcsú és fitt. Hetente többször jártam konditerembe, de most egyik sem számított igazán, mert Nadia úgy nézett rám, mintha én lettem volna az, amit mindig is akart, és ez furcsa dolgokat művelt a fejemmel. Elhatároztam, hagyom, hogy ő diktálja a tempót, hogy szexelni fogok vele, pedig éppen az ellenkezőjét kellene csinálnom, ki kellene dobnom az életemből, de ahogy hozzám ért azzal az őrületbe kergetett, én pedig hagytam, hogy folytassa. Kellett nekem, így ujjaimat beleakasztva az apró fehérneműjébe lehúztam azt a lábán. Óvatosan a háta mögé nyúltam, kikapcsoltam melltartóját és azt is lehúztam testéről. Válaszul megborzongott, és most, hogy végre teljesen meztelenül, csapdában feküdt alattam, izgalom látszódott mohó tekintetében.

- Tökéletes vagy - Sok mindenkinek mondtam ezt már korábban, de azt hiszem, most először gondoltam komolyan.

Kezeimet a feje két oldalára fektettem, majd fejem lehajtottam és ajkaimmal körbezártam egyik mellbimbóját. Felnyögött, amitől a szívem nagyot dobbant, miközben a lábaival körülfonta a csípőmet, így megéreztem a belőle áradó forróságot, amitől még keményebb lettem. Kezeivel átölelte a vállamat és zihált, ahogy haladtam,  bőrét csókolva, majd beszívtam a mellbimbóját. 

-  Ha most tovább megyek, soha többet nem lesz egy nyugodt perced sem. Hozzám fogsz tartozni -  suttogtam rekedtes hangon, miközben megpöcköltem nyelvemmel merev bimbóját. 

- Minden erőm oda lett már, Harry - pihegte hajamba túrva. - Már rég a tiéd vagyok. 

Kezeit boxeromra vezette, majd kis segítséggel sikerült megszabadulnunk a zavaró anyagtól. Keményen csókolt, amint visszakerültem feléje. Visszacsókoltam és ziháltam, mint egy kamasz, amint belecsusszantam. Annyira  szűk, annyira forró és annyira nedves volt, hogy úgy érzetem elmegyek abban a pillanatban, amint gyorsabban megmozdulok. A nyakamba suttogta a nevemet, aztán a háta ívben megfeszült. Körmeit a vállamba mélyesztette, majd felemelkedtem és megpróbáltam mélyebbre merülni benne. Ez volt életem eddigi legjobb szexe, amit sosem fogok bevallani senkinek. Úgy mozgott, ahogy én akartam, úgy érintett, amire még gondolni sem mertem, pontosan, ahogy szerettem, úgy illeszkedett hozzám, hogy az már rémisztően hatott rám. Erotikus hangon suttogta a nevem, amitől elégedettség és öröm járt át. Együtt mozogtunk, a háta ívben feszült, miközben kezeivel a fürtjeim  markolta. 

 Ó, Istenem, Harry.

Közel járt, éreztem, ahogy a farkamon végigkúszik a remegés, ott érintettem meg, amiről tudtam, hogy kiváltja a robbanást belőle, szemei tágra nyíltak, majd hatalmas nyögéssel rázkódott meg alattam izzadt teste. Az orromat a nyakába fúrva követtem őt a csúcsra. Mire sikerült valamennyire lecsillapodnom, még mindig annyira ziháltam, és karjaim annyira remegtek, mintha több órán át szeretkeztünk volna.  Kicsúsztam belőle, az oldalamra gurultam, és felkészültem a kétségbeesésére és a vádaskodásaira, de ő csak a szemeit lehunyva feküdt mellettem. Fáradtan fordultam oldalamra miközben hallgattam egyenletes szuszogását. Tudatomig most jutott még csak el az imént történt hatalmas hiba. Sosem lett volna szabad engednem az ösztöneimnek. De bármennyire is próbálkozom ő mindig megtalálja a módját, hogy elveszítsem a fejem és olyat tegyek, amit később megbánhatok. Ami ma este történt, soha nem változtathatja meg a dolgokat kettőnk között, bármennyire is hiszi azt. Mostantól uralkodnom kell magamon és nem gondolni arra, hogy ő nem csak egy olcsó ribanc, akivel bármikor elbánhatok. Ő Nadia Morgen volt, aki alapjában rengette meg a gondosan felépített falaimat és jelenleg fogalmam sem volt mit tegyek ellene...